Jordán Tamás színművészt, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját a Nol.hu kérdezte.
"Az emberek bezárkóznak, közönyösek, nem kíváncsiak a másikra, és ez megmérgezi a lelkünket. Kevés a lehetőségünk arra, hogy közösségben legyünk. Ezért igyekszem az általam vezetett színházban laza együttléteknek helyet teremteni. Szombathelyen néha összejövünk vasárnap a színház közösségi terében, és ismeretlen emberek kapnak húsz-húsz percet, hogy meséljenek magukról. Többnyire lényegtelen dolgokról beszélnek: a Józsika egyest hozott az iskolából, a Bözsikének nem áll jól az új ruhája, ilyesmik. De ez így van jól. Nem is kell semmiféle hitvallás, nem kellenek világmegváltó gondolatok" - mesélte Jordán Tamás.
Fotó: Mészáros Zsolt, nyugat.hu
Széllel szembe című stand-up-estjével kapcsolatban a színész elmondta, bár nagy divat manapság, csak az elnevezés új mifelénk, a műfaj nem. "Hiszen stand-upos volt például Kellér Dezső, Ősz Ferenc vagy Hofi Géza is. És bár elismerem, hogy van ennek a műfajnak manapság is néhány tehetséges képviselője, de a többségükre ez nem jellemző. És mivel tele vagyok nagyon jó, kipróbált történetekkel, arra gondoltam, érdemes ezekkel a közönség elé állni. Csakhogy én a verseket is nagyon szeretem, miközben tudom, hogy ezeknek már nem nagyon van piacuk. Így az én estemben előbb mintegy trójai falóként betolom a remek történeteimet, aztán a ló oldalán kinyílik egy ajtó, majd előbújik mögüle Kosztolányi, József Attila, és a többiek. Akkor már nincs menekvés: a közönség a történetek mellé verseket is kap" - mondta Jordán Tamás.
A direktor szerint a színház feladata az is, hogy a történelem örökérvényű problémáiról beszéljen. A hatalom és a nép viszonyáról, a hatalomvágyról, a kiszolgáltatottságról, félelmekről. "Így a színház csak politikus lehet, mert a világban mindig léteznek ezek a bajok. A rendszerváltás előtt a hatalom tartott a színháztól, az értelmiségtől, a művészektől, a politikusok azt kívánták, hogy békességben legyenek velünk, ezért még az ellenzékinek tartott színházakat is nagyjából békén hagyták. Aztán megtörtént a rendszerváltás, a színház elveszítette azt a pozícióját, amiben addig volt, és az emberek sem vágytak már arra, hogy a színpadról olyanokat halljanak, amit addig máshol nem lehetett kimondani. Demokrácia van, szólásszabadság. És most, hogy a színház elveszítette a fontosságát, a hatalom azt csinál vele, amit akar. Fütyül a szakmai szempontokra, csak az számít, hogy a vezetőnek kinevezett emberekkel milyen a viszonya" - mutatott rá Jordán Tamás.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.