Brand – Zsótér a Nemzetiben rendezte Törőcsiket

Február 22-én mutatta be Zsótér Sándor rendezésében a Nemzeti Színház Ibsen darabját, mely elsőként kerül színre Magyarországon. A főbb szerepekben Trill Zsolt és Törőcsik Mari láthatóak.

A darabról:

A Brand letisztult, tökéletes, érett mű, mégis olyan, mintha egy fiatalember írta volna. Olyan tüzes, olyan kegyetlen és fájdalmas. Pedig Henrik Ibsen már majdnem negyven éves, amikor ezt a drámáját írja. „Hogy Brand éppen pap, az nem lényeges; a mindent vagy semmit követelés az élet minden más területén is fennáll, szerelemben, művészetben stb. Brand én magam vagyok legkülönb pillanataimban...” – jegyezte fel művéről Ibsen.

Brand (fotó: Puskel Zsolt)

Ajánló az előadás elé:

Brand Istent szolgálja, de nem a szelíd nagyapónak képzelt szeretet és megbocsátás istenét, hanem egy fiatal, erős, megalkuvást nem ismerő, kérlelhetetlenül szigorú istent. Ahhoz, hogy az emberek méltók legyenek az ő istenére, hogy az életük és a hitük ne két dolog legyen, ahhoz teljesen meg kellene változniuk. Szülőfalujában, ahol éhínség dúl, felkérik, legyen a papjuk. Brand nem követel többet az emberektől, mint saját magától, de az túl sok. Túl nehéz az élet. Híveit pofátlan hazugságokkal elfordítják tőle. A mindent vagy semmit jegyében élt. Ő mindent odaadott. És nem ért el semmit. Nem lehet hazugságok, megalkuvások nélkül élni? Valószínűleg nem.

De kell, hogy legyenek Brandok, akikhez mérhetjük magunkat.

 Brand (fotó: Puskel Zsolt)

"Engem ez a rögtön-csinálás lenyűgöz” – Trill Zsolt a próbafolyamatról és Brandról

A címszereplővel Sipos Szilvia készített interjút, melyből részletet közlünk.

- Brand, az Ibsen-dráma papja kíméletlenül hű az elveihez. Azt várja, hogy hívei megéljék és betartsák betarthatatlan törvényeit. Tudja hová tart. Mégis identitáskereső szerep ez.

- Talán csak úgy tűnik, hogy tudja. Ahogy rólam is tűnhet úgy, hogy húúúú, nagyon tudom, hogy merre tartok, itt, Budapesten, a Nemzeti Színházban. De sokszor azt érzem, a legelején járok ennek az egésznek. Brand is tele van kételyekkel. Amikor elindulunk az életben, ráállunk a pályánkra, elkap minket a kölyökhangulat. Hogy képesek vagyunk mindenre. De aztán lecsúszunk a sínről, mellékpályákra tévedünk, kerülőutakra kényszerülünk, eltévedünk, zsákutcákba futunk. Mégis végig kell mennünk az úton. Ibsen is elindult otthonról, kényszerűségből persze, és a hazájától távol lett azzá, akit ma Ibsennek ismerünk, a nagy művek szerzője. Ez volt az ő útja. Én Ukrajnából, Beregszászon, majd Debrecenen át érkeztem Budapestre. Egy ilyen fizikai és lelki út rengeteg kétellyel, küzdelemmel jár, tudom. Brand is útra indul, de marad…

- Brand életét és hitét a mindent vagy semmit végletessége jellemzi.

- Játszik az élettel. Én pedig olyan vagyok, aki tudja, hogy bizonyos dolgok miatt büntetés várja élete végén. Félek ettől, a legkisebbik nyúl vagyok, ha a halálról van szó. De tudom, hogy a büntetés elkerülhetetlen. Igyekszem nem gondolni erre. Ha az ember ebbe mélyen belegondol, a végén még megőrül. Brand folyamatosan szembenéz a végső kérdésekkel. De mi van a szembenézés mögött? Mennyire retteg, vagy mennyire bátor? Ezt akarom megmutatni.

Trill Zsolt (fotó: Puskel Zsolt)

- Először rendezi Zsótér Sándor, aki kifejezetten önnek szánta, kereste a szerepet. Színészként már dolgoztak együtt, milyen rendezőként?

- Játszhattam vele Maár Gyula fantasztikus filmjében, a Töredékben, amiben ő egy papot alakított. Legutóbb Bodzsár Márk filmjében, az Isteni műszakban játszottunk együtt. Közös jelenetünkben ő volt az abszolút nyugodt, én meg a vibráló figura. Éreztem magamon a vizslató tekintetét. „Figyellek, sosem csinálod egyformán…” – mondta, amikor a jelenetet párszor elpróbáltuk. Rendezőként ő a motor, és én ezt csodálom és élvezem. Az olvasópróba után egyből a színpadon álltunk. Engem ez a rögtön-csinálás lenyűgöz, mert egyébként rettenetesen lusta vagyok.

- Aki látta már játszani Trill Zsoltot, és tapasztalta azt az energiát, amivel dolgozik – arról aligha a lustaság jut eszébe.

- A csinálás már sodor. De addig tartok bizonyos dolgoktól. Attól, hogy bele kell kezdeni. A szövegtől, a színpadtól… Persze, nem lustaságról van szó, inkább szorongásról, hogy nem sikerül… De a próbán Zsótér int, rám szól, és mond valami olyat, hogy „Na, gyerünk Trill, ne játszd a nagypofájú színészt itt…”, és ezzel azonnal bekapcsol. 

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Képekben az előadásról:

fotók: Puskel Zsolt

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Henrik Ibsen:

Brand

Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa fordítása

Brand - Trill Zsolt

Brand anyja - Törőcsik Mari

Ejnar, festő - Mátyássy Bence

Ágnes - Trokán Nóra m.v.

Bíró - Mátray László m.v.

Orvos - Szatory Dávid

Prépost - Horváth Lajos Ottó

Harangozó - Kristán Attila

Iskolamester - Szűcs Péter Pál m.v.

Asszony - Molnár Erika m.v.

Gerd - Törőcsik Mari

Díszlettervező: Ambrus Mária

Jelmeztervező: Benedek Mari

Dramaturg: Ungár Júlia

Ügyelő: Kabai Márta

Súgó: Sütő Anikó

Rendezőasszisztens: Kolics Ágota

Rendező: Zsótér Sándor

Bemutató: 2015. február 22.  –  Kaszás Attila Terem

Forrás: Nemzeti Színház