Február 22-én mutatta be Zsótér Sándor rendezésében a Nemzeti Színház Ibsen darabját, mely elsőként kerül színre Magyarországon. A főbb szerepekben Trill Zsolt és Törőcsik Mari láthatóak.
A darabról:
A Brand letisztult, tökéletes, érett mű, mégis olyan, mintha egy fiatalember írta volna. Olyan tüzes, olyan kegyetlen és fájdalmas. Pedig Henrik Ibsen már majdnem negyven éves, amikor ezt a drámáját írja. „Hogy Brand éppen pap, az nem lényeges; a mindent vagy semmit követelés az élet minden más területén is fennáll, szerelemben, művészetben stb. Brand én magam vagyok legkülönb pillanataimban...” – jegyezte fel művéről Ibsen.
Brand (fotó: Puskel Zsolt)
Ajánló az előadás elé:
Brand Istent szolgálja, de nem a szelíd nagyapónak képzelt szeretet és megbocsátás istenét, hanem egy fiatal, erős, megalkuvást nem ismerő, kérlelhetetlenül szigorú istent. Ahhoz, hogy az emberek méltók legyenek az ő istenére, hogy az életük és a hitük ne két dolog legyen, ahhoz teljesen meg kellene változniuk. Szülőfalujában, ahol éhínség dúl, felkérik, legyen a papjuk. Brand nem követel többet az emberektől, mint saját magától, de az túl sok. Túl nehéz az élet. Híveit pofátlan hazugságokkal elfordítják tőle. A mindent vagy semmit jegyében élt. Ő mindent odaadott. És nem ért el semmit. Nem lehet hazugságok, megalkuvások nélkül élni? Valószínűleg nem.
De kell, hogy legyenek Brandok, akikhez mérhetjük magunkat.
Brand (fotó: Puskel Zsolt)
"Engem ez a rögtön-csinálás lenyűgöz” – Trill Zsolt a próbafolyamatról és Brandról
A címszereplővel Sipos Szilvia készített interjút, melyből részletet közlünk.
- Brand, az Ibsen-dráma papja kíméletlenül hű az elveihez. Azt várja, hogy hívei megéljék és betartsák betarthatatlan törvényeit. Tudja hová tart. Mégis identitáskereső szerep ez.
- Talán csak úgy tűnik, hogy tudja. Ahogy rólam is tűnhet úgy, hogy húúúú, nagyon tudom, hogy merre tartok, itt, Budapesten, a Nemzeti Színházban. De sokszor azt érzem, a legelején járok ennek az egésznek. Brand is tele van kételyekkel. Amikor elindulunk az életben, ráállunk a pályánkra, elkap minket a kölyökhangulat. Hogy képesek vagyunk mindenre. De aztán lecsúszunk a sínről, mellékpályákra tévedünk, kerülőutakra kényszerülünk, eltévedünk, zsákutcákba futunk. Mégis végig kell mennünk az úton. Ibsen is elindult otthonról, kényszerűségből persze, és a hazájától távol lett azzá, akit ma Ibsennek ismerünk, a nagy művek szerzője. Ez volt az ő útja. Én Ukrajnából, Beregszászon, majd Debrecenen át érkeztem Budapestre. Egy ilyen fizikai és lelki út rengeteg kétellyel, küzdelemmel jár, tudom. Brand is útra indul, de marad…
- Brand életét és hitét a mindent vagy semmit végletessége jellemzi.
- Játszik az élettel. Én pedig olyan vagyok, aki tudja, hogy bizonyos dolgok miatt büntetés várja élete végén. Félek ettől, a legkisebbik nyúl vagyok, ha a halálról van szó. De tudom, hogy a büntetés elkerülhetetlen. Igyekszem nem gondolni erre. Ha az ember ebbe mélyen belegondol, a végén még megőrül. Brand folyamatosan szembenéz a végső kérdésekkel. De mi van a szembenézés mögött? Mennyire retteg, vagy mennyire bátor? Ezt akarom megmutatni.
Trill Zsolt (fotó: Puskel Zsolt)
- Először rendezi Zsótér Sándor, aki kifejezetten önnek szánta, kereste a szerepet. Színészként már dolgoztak együtt, milyen rendezőként?
- Játszhattam vele Maár Gyula fantasztikus filmjében, a Töredékben, amiben ő egy papot alakított. Legutóbb Bodzsár Márk filmjében, az Isteni műszakban játszottunk együtt. Közös jelenetünkben ő volt az abszolút nyugodt, én meg a vibráló figura. Éreztem magamon a vizslató tekintetét. „Figyellek, sosem csinálod egyformán…” – mondta, amikor a jelenetet párszor elpróbáltuk. Rendezőként ő a motor, és én ezt csodálom és élvezem. Az olvasópróba után egyből a színpadon álltunk. Engem ez a rögtön-csinálás lenyűgöz, mert egyébként rettenetesen lusta vagyok.
- Aki látta már játszani Trill Zsoltot, és tapasztalta azt az energiát, amivel dolgozik – arról aligha a lustaság jut eszébe.
- A csinálás már sodor. De addig tartok bizonyos dolgoktól. Attól, hogy bele kell kezdeni. A szövegtől, a színpadtól… Persze, nem lustaságról van szó, inkább szorongásról, hogy nem sikerül… De a próbán Zsótér int, rám szól, és mond valami olyat, hogy „Na, gyerünk Trill, ne játszd a nagypofájú színészt itt…”, és ezzel azonnal bekapcsol.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
Képekben az előadásról:
fotók: Puskel Zsolt
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
Henrik Ibsen:
Brand
Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa fordítása
Brand - Trill Zsolt
Brand anyja - Törőcsik Mari
Ejnar, festő - Mátyássy Bence
Ágnes - Trokán Nóra m.v.
Bíró - Mátray László m.v.
Orvos - Szatory Dávid
Prépost - Horváth Lajos Ottó
Harangozó - Kristán Attila
Iskolamester - Szűcs Péter Pál m.v.
Asszony - Molnár Erika m.v.
Gerd - Törőcsik Mari
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia
Ügyelő: Kabai Márta
Súgó: Sütő Anikó
Rendezőasszisztens: Kolics Ágota
Rendező: Zsótér Sándor
Bemutató: 2015. február 22. – Kaszás Attila Terem
Forrás: Nemzeti Színház