"Mindenem a színészet" - Csomós Mari válaszolt

Ötven éve van a pályán, de a mai napig összeszorul a gyomra, ha az esti előadásra gondol. Csomós Marit kérdezte az Origo.

"Nekem nagyon fontos a társulat, soha nem mertem csak úgy kiszabadulni a nagyvilágba. Székely Gáborral együtt jöttem el Szolnokról a Nemzetibe. Aztán 1983-ban megalapítottuk a Katona József Színházat, és amikor 1994-ben Gábor megkapta az Új Színházat, hogy művészszínházi elképzeléseit megvalósíthassa, megkértem Zsámbéki Gábort, hogy engedjen el vele. (…) Az a hat év, amit Szolnokon az ő irányítása alatt töltöttem, a legszebb vidéki éveimet jelenti. (…) Amikor 1997. január végén nem hosszabbították meg Gábor igazgatói mandátumát az Új Színházban, totálisan összetörtem. Nagyon fájt, ami történt. Egyetlen vigaszom az volt, hogy aznap este fölhívott Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója, és azt mondta, „Marikám, gyere hozzánk!” Ez történt, azóta ott vagyok" - mesélte a Prima Primissima-díjas színésznő, aki új bemutatóra készül április végén, a Spam operettre, Tasnádi István új zenés darabjára Rudolf Péter rendezésében. 

Arról is kérdezték, mit jelent számára a színészet. "Nekem mindent. Ha beteg vagyok, meggyógyít, ha depressziós vagyok, jó kedvem lesz tőle. Azt az örömöt jelenti, hogy adok. Ami bennem van, őszintén odaadom a közönségnek. Addig nem is tudok játszani, amíg érzem, hogy ez nem igazi, ez hamis, ez nem arról szól, amit el akarok mondani. Ülök, járkálok, gondolkodom, hogyan tudnám megoldani a feladatot. Közvetítőnek érzem magam, és ha a darab gyönyörű és drámai és általam hat, akkor mindenképp" - fejtette ki a színésznő, aki egyetért Pártos Géza rendező szavaival, miszerint a színészek szerencsések, mert este 7-től 10-ig meg van oldva az életük. 

"Nálam sajnos kicsit bonyolultabb a dolog, mert ha este előadás van, már reggel eszembe jut, hogy este mi vár rám, és összeszorul a gyomrom. Szégyen ide, szégyen oda, én készülök. Igyekszem eltartani magamtól a zűrös külvilágot, mert nem az a dolgom, hogy azon rágódjak, vasárnap nyitva lesz-e a közért. Elég nekem már azzal foglalkoznom, ami a dolgom. (…) Én ma is úgy tudok megállni a próbatábla előtt, olyan izgalommal és kíváncsisággal, mint amikor kezdő színésznő voltam. (…) A sikeren nem gondolkodom túl sokat, boldog vagyok 10 percig, aztán belém épül. A kudarcok nagyon marnak, végig kell gondolnom, hogy mi történt. Régen egy baki miatt éjszakákat nem aludtam, de most már nincs ilyen. Ma már tudom, hogy sokkal megbocsátóbb a közönség, mint gondoltam" - nyilatkozta Csomós Mari, aki nemrég szülőfaluja, Vajdácska díszpolgára lett.

"Mostanában különösen éles emlékképek törnek fel belőlem. Látom, ahogy kergetőzünk az utcákon, a templomkertben. Ott van a Rákóczi-vár, a csokoládégyár. Mivel Szerencset hegyek veszik körül, sokat kirándultunk, nagy, fehér, fényes sziklákat másztunk. Emlékszem, elmentünk ibolyát szedni, eltévedtünk, nagy volt a riadalom. Megmaradt az a kép is, amikor nagy rézüstben szilvalekvár rotyogott, és időnként kevergetni kellett" - mesélte Csomós Mari.

A teljes interjút itt olvashatják.