"A rendezés nálunk 'férfias' szakmának számít" - Villáminterjú Geréb Zsófival

Geréb Zsófi Wedekind darabja alapján project_LULU címen redezett előadást, amely többek között a feminizmus problémafelvetéseit vizsgálja. Ennek kapcsán kérdeztük.

Geréb Zsófi a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős rendezőhallgatója, Székely Gábor és Bodó Viktor osztályába jár. Míg tavalyi vizsgarendezését, Gombrowicz: Yvonne, a burgundi hercegnő című darabját az egyetem Ódry Színpadán mutatták be, addig az idei év már a külsős munkákról szól. Ősszel az Operaházban rendezett egy Haydn kamaraoperát, amit a következő évadban is játszani fognak, a MANNA és a MASZK közös előadásában készülő projekt_LULU március 5-i bemutatója után pedig tavasszal a Miskolci Nemzetibe készül.

Geréb Zsófi 

Hogyan esett a választás Wedekind Lulu című művére?

Az előadás témája hamarabb született meg a fejünkben Zsigó Anna dramaturggal, minthogy kiválasztottuk volna a darabot. Arra jutottunk, hogy szükségünk lesz egy történetre, ami összegzi azt a rengeteg dolgot, amit szeretnénk az előadásban felvetni. Így esett a választásunk a Lulura. Egyébként szeretem ezt a drámát, de eddig nem jutott eszembe, hogy megrendezzem, tekintve, hogy egy monstrum (valójában két dráma). Most csak az alaptörténetét használjuk, de biztos vagyok benne, hogy elő fogom még venni ezt a művet...

Milyen lehetőséget biztosít a megvalósításhoz a Titánium Pályázat?

Talán a legfontosabb, amit biztosítani tud a Titánium, az a befogadás. Ha az ember nem kőszínházi körülmények között dolgozik, akkor nagyon nehéz előadó- és próbahelyet, illetve pénzt találni egy terv kivitelezéséhez. Rengeteg pályázatra lenne szükség, mert tele van jobbnál jobb fiatal alkotókkal, csapatokkal a szakma, akik azért nem tudnak dolgozni, mert a munka alapvető feltételeit nem tudják megteremteni. Sajnos a forráshiány és a túlterheltség néha a legjobb szándék ellenére is meglátszik az intézményeken. Így történhetett, hogy saját hibánkon kívül márciusra kellett tolnunk a projekt_Lulu bemutatóját, ugyanis a Jurányi nem tudta biztosítani számunkra az ígért körülményeket. Hozzáteszem, az idősebb, szakmailag elismert csapatoknak is nagyon nehéz túlélniük. És itt megemlíthetem a Szputnyikot, akik kényszerülnek befejezni a működésüket. 

Dér Zsolt

Mesélj a csapatról, a színészekről és a stábról...

A csapat tulajdonképpen csak erre az előadásra állt össze. Sokan ismertük már egymást, vannak, akik állandó munkatársaim – például Zsigó Anna dramaturg, illetve a zenészek (Csizmás András, Komjáti Áron, Szabó Sipos Ágoston). A színészek sokfelől érkeztek, de azt gondolom, nagyon jól működnek együtt. Fontos szempont volt a szereposztásnál, hogy olyan emberekkel dolgozzam, akikkel úgy sejtem, hasonlóan gondolkozunk vagy nyitottak a közös gondolkodásra. Azt remélem, ez látszani is fog a végeredményen. Vannak a Kaposvári Egyetemről (jelenleg K2-ben, Stúdió K-ban, Szombathelyen dolgoznak), a Színműről és vannak szabadúszó, remek színészek is köztük.

 Sodró Eliza

A feminizmus manapság egy divatos fogalom, de sokan nem tudják, hogy pontosan mit jelent...

Amióta készülünk erre az előadásra, többször bedobtuk ezt a fogalmat különböző beszélgetésekbe. Kétféle reakcióval találkoztunk: vagy a háta is borsódzik az embereknek a feminizmus szótól, miközben tudtukon kívül sok feminista gondolattal egyetértenek, vagy „harcos feministák". Utóbbiak büszkén aggasztják magukra a feminista jelzőt és szélsőséges, leegyszerűsítő kijelentéseket tesznek a férfiakra. De azt hiszem, leginkább pejoratív jelentéstartalmakat tulajdonítanak a feminizmus szónak.

Vajon mi az oka ennek? Az előadás hogyan foglal állást?

Annak ellenére, hogy ez egy divatos kifejezés, sokszor tartalmilag üres marad. Az előadásban pont ezt a kérdést próbáljuk körbejárni. Az a célunk, hogy megjelenítsük, mennyi értelmezési lehetősége, jelentése van ennek a szónak. Olyan helyzeteket kerestünk, amelyek segítenek a kérdést árnyalni, mielőtt valaki nyilatkozik arról, hogy feministának vallja-e magát.

Sodró Eliza és Bán Bálint

Mit jelent az előadás címe, a projekt_LULU?

Amikor címet kerestünk, azon gondolkoztunk, hogyan jelezhetnénk, hogy egy kísérleti projektről van szó. Minden értelemben kísérlet ez: formailag, tematikailag. Kérdés számunkra, hogy egyáltalán érdekes-e a feminizmus, mint téma, és vajon hogyan tudjuk közösen feldolgozni. 

Hogy állítottátok össze az előadás szövegét? Mik voltak a szempontok?

Abból az alapfeltevésből indultunk ki, hogy még ma is vannak társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek az elmúlt száz évben meghatározták az életünket. Ezek a jelenségek ugyanúgy részét képezik a mindennapjainknak, mint Wedekind korában, csak most már sokkal nehezebben felfedezhetőek, gyakran a kedvesség vagy az udvariasság álcájába bújnak. Azokat a pontokat kerestük a drámában, ahol az egyenlőtlenség tetten érhető, és ezekhez a részekhez kapcsoltunk mai vendégszövegeket, dokumentarista részeket. Nagy változatosságra törekedtünk, blogok, magazinok szövegeitől kezdve verseken át tudományos írásokig sok minden előfordul a darabban. A dokumentarista részeket különböző videótechnikákkal - élőképes vetítéssel, bejátszásokkal - , valamint képzőművészeti alkotások megjelenítésével és zenével emeltük ki.

 Sodró Eliza

Formailag milyen előadásra számíthatunk?

Formai szempontból is kísérleti az előadás. Zajlik a Lulu című dráma, de közben rengetegszer megszakítjuk, leállítjuk, kiegészítjük a jeleneteket az előbb említett eszközökkel, kicsit úgy, mintha egy próbán lennénk.

A színházi világban találkoztál már az előadásban érintett egyenlőtlenségekkel?

Mindenki másra érzékeny, ezért ami szerintem túllép egy bizonyos határt, az lehet, hogy másnak fel sem tűnik. Én sokszor találkozom azzal a helyzettel, hogy másként kezelnek szakamilag azért, mert nő vagyok. A rendezés nálunk 'férfias' szakmának számít. Maga a tény, hogy az én osztályomba két lányt is fölvettek, különlegesnek számít. Nem azt mondom, hogy folyamatos megkülönböztetés ér, de általában mindenért egy kicsivel többet kell dolgoznom, többször kell valamit elmondanom, többször és jobban kell bizonyítanom, határozottabban kell fellépnem, több sztereotípiával, elvárással kell szembemennem, mint a férfi rendezőknek. Ez hosszútávon elég fárasztó tud lenni...

Kérdezett: M.I.

Usz.: T.B./ Színház.hu