Paramorfózis – Fogyatékkal élők előadásai a Trafóban

Az ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesülethez tartozó Tánceánia Együttes március 11-én 3 előadást mutat be a Közös ügy! sorozat keretében a Trafóban.

Az egyesületről:

 

Az ArtMan Egyesület 15 éve dolgozik súlyosan fogyatékos emberekkel, akiket mozgás- és táncterápiás módszerekkel segítenek hozzá a teljesebb élethez. A Trafóban az egyesülethez tartozó Tánceánia Együttes nehezen vagy nem beszélő és mozgó tagjai három produkcióban bontakoztatják ki kreativitásukat táncosok segítségével. Látássérültek, értelmi akadályozottak, autizmussal élők is csatlakoztak hozzájuk, akik szintén kreatívan vettek részt az alkotásban. Improvizálnak, táncolnak, előadnak: megmutatják a közösség erejét és az akaraterő hatalmát.

 

Az ArtMan Egyesület szakemberei egyedülálló eredményeket értek el abban, hogy a mozgás- és táncterápia, valamint az előadóművészet legmodernebb irányzatainak gyakorlatait fogyatékosok számára adaptálják. A közös munka során a sérült és nem sérült tagok egyenrangú partnerekként hoznak létre kortárs táncszínházi produkciókat.

 

Mindezeken túl Magyarországon eddig ismeretlen mozgásfejlődési iskolák tapasztalatait is beépítik segítő eszköztárukba. A közönség a jegyvásárlással közvetlenül támogatja az egyesület munkáját, mivel a teljes jegybevételt ők kapják, sőt, támogatói jegy váltására is lehetőséget biztosít a Trafó.

 

Bóta Ildikó egyesület alapítója az előadásokról:

 

„Az előadás és a próbafolyamat lehetőséget ad a szinte dogmává merevedett előítéletek, tévhitek és sztereotípiák megbontására. A testtudati technikákon és improvizáción alapuló kortárs táncszínház fogyatékos művészei jelenlétükkel újratanítják, hogyan használjuk elfelejtett képességünket, az önreflexión alapuló, belülről fakadó átalakulást.” (Bóta Ildikó)

 IMG 4880

Tóth Károly és Gyulavári Ági (forrás Trafó)

l. KÉTség (15’)

 

Ha az egység felbomlik, kétségünk megmozdít.

Egymás sérülékenységében tükröződve saját magunkat fogadjuk el.

A harmonikus egység felbomlása után magányunk megélése megrázkódtató, de lehetőséget ad arra, hogy saját utunkat járva felemelkedjünk és fejlődjünk.  Eközben minden új, változást rejtő kapcsolat újra és újra felfedi elemi mintázatainkat.

Vajon sérülékenységünk megélése hogyan változik közben? Akadályoz, vagy támogat, szárnyat ad vagy megkötöz minket?

 

A téma egy sérült és egy ép táncos kettős összehangolódásán keresztül bontakozik ki.

 

Rendezés, koreográfia: Gyulavári Ági

Előadók: Tóth Károly, Gyulavári Ági

Zene: Sperling Andor

Kosztüm: Csorba Kriszta

Fény: Dézsi Kata

 

ll. Begurul(ok), avagy... (20’)

 

Táncunk közelséggel és távolsággal, pillanatnyi kapcsolódásainkkal, valamint megtalált belső rezdüléseink láthatóvá tételével foglalkozik.

Felvetéseink az érzelmek, kapcsolatok szabad, “térbe szakadt” asszociációi: be-indulás, kinyílás, az érzelmek vezetése és kiadása, a visszafojtottság, és a testben gyülemlő feszültségek áramoltatása…

 

Mindenkori testi és lelki állapotaink kifejeződése, táncban való megjelenése.

 

Koreográfia, rendezés: Gál Eszter, Farkas Dorka

Résztvevők:  Ádok Marietta, Bruckner Csaba, Eötvös Judit, Eszes Dávid, Farkas Dorka, Fehér Richárd, Földvári Eszter, Gál Eszter, Gribunov Anton, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Mészöly Andrea, Tóth Károly

Zene: Rubik Ernő Zoltán

Fény: Dézsi Kata

 

IMG 2573

Begurul(ok), avagy.. (forrás: Trafó)

 

lll.  Mandala (30’)

 

A színpad közepén nyugalmi, pihenő tér van. Innen kerülnek játékba a szereplők és ide vonulnak ki a következő jelenésig. A nyugalmi tér jelkép: megjeleníti egyéni és közösségi középpontunkat, mint egyensúlyozási lehetőséget. Minden ember alapvető joga, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, visszavonuljon a középpontba. A középpont körül zajlik az akció, a fő táncok itt történnek. Ez az Élet szimbóluma is, ahol a nehézségek hozta akadályokat le lehet győzni: itt bomlanak ki az élettémák.

 

Kulturális és szociális közegtől, tehetségtől és készségtől függetlenül az emberi testbe költözött léleknek az életben való kibontakozáshoz kiindulási és visszatérési pontot jelent: a központja.

 

A darab folyamán a szereplők megkísérlik átlátszóvá tenni ezt az intim területet. Eközben pedig megmutatják: lehetünk vakok, siketek, bénák és nyomorultak, a testbe születésünk elegendő és biztos alapot ad ahhoz, hogy kivirágoztassuk a lelkünket.

 

Koreográfia, rendezés: Bóta lldikó

Koncepció, ötlet: Csillagvirág: Lélekcsillámok című könyve felhasználásával: Bóta lldikó

Előadók: Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Gyulavári Ági, Jez Mónika, Jobbágy Bernadett, Kovács Gergely, Kovács Margit, Lukácsy Zsófia, Mészöly Andrea, Molnár Ciprián, Moizes József, Potoczky Gábor, Regényi Enikő

Zene: Rubik Ernő Zoltán

Fény: Dézsi Kata

 

süti beállítások módosítása