"Boldog nőt játszani dögunalom” – Szávai Viktória mesélt

A Radnóti Színház színésznője önálló estjéről, a legújabb bemutatóról és a szerelem illúziójáról mesélt a divany.hu-nak. Lapszemle.

A divany.hu cikkéből:

Szávai Viktória elmondta, miért készített önálló estet a Radnótiban: „Magamtól biztos nem vágtam volna ilyesmibe a fejszémet, de igazgatónk, Bálint András addig nyüstölt, hogy végül beadtam a derekamat. Első körben Pilinszkyvel akartam foglalkozni, de aztán elbizonytalanodtam, és az utolsó pillanatban jött az ötlet, hogy nekivágok Weöres Sándor verseinek. (…) Még a végén se engedtem senkit a közelébe, úgy éreztem, hogy ez az én ügyem, nekem kell megbirkóznom ezzel a feladattal. (…) Mivel versekről van szó, ez teljesen másfajta szöveg, mint amivel nap mint nap dolgozom, ezért az egész olyan lett, mint egy önvallomás. Saját magam teljes kipakolása egy óra tíz percben” – fogalmazott a színésznő, majd arról beszélt, mi az oka, hogy a legtöbbször boldogtalan nőket alakít.

„(…) A világirodalom telis-tele van boldogtalan nőkkel. A női szerepek mindig erről szólnak, kiegyensúlyozott, boldog nőt játszani feltehetően dögunalom” – szögezte le, majd a nemrégiben bemutatott Buborékok című vígjáték próbafolyamatáról mesélt.

Szávai Viktória (forrás: mediaklikk.hu)

„Most egy felüdülés Mohával dolgozni. A Mohácsi testvérek mindig saját anyagból dolgoznak, és sokszor haladnak nehezen a próbák, mert nincs meg a kész anyag, mi meg mint a Mikulást, úgy várjuk a következő öt oldalt, és fogalmunk sincs, hogy mit is csinálunk valójában, de azt nagyon lelkesen próbáljuk. Ennek is megvan a maga szépsége, de most nagyon jó, hogy egy kész, meglévő színdarabot próbálunk, olyat, ami minden szempontból kézzel fogható, aminek látjuk az ívét, és van egy bejáratott dramaturgiája. És most azt látom, hogy a Mohát is felpiszkálta ez, ami azt jelenti, hogy mindenki nagyon szenvedélyesen próbál” – vélekedett Szávai Viktória, aki azt is elárulta, miért nem látni filmekben.

„Folyamatosan járok castingokra, és mindig én vagyok a majdnem. Nem is tudom, hány ilyen történetem van, aminek biztos megvan az oka, talán majd egyszer én is megértem” – mondta.

Szávai Viktória arról is mesélt, hogyan látja pályáját a jövőben: „ (…) Iszonyatosan szorongó kamasz voltam, elképesztő görcseim voltak még huszonévesen is! Most meg azt látom, hogy ahogy telnek az évek, egyre jobban vagyok saját magammal, a dilijeimmel, problémáimmal, komplexusaimmal, meg az összes hülyeségemmel. És 38 évesen persze könnyen beszélek, de most azt gondolom, hogy nincs félnivalóm az öregedéstől, mert egy csomó minden a helyére került bennem, inkább csak kíváncsi vagyok rá, hogy milyen leszek tíz év múlva. Azt gondolom, hogy majd ötvennél lesz egy súlyos fordulópont, de egyelőre nem parázok ezen. Inkább csak érdeklődve figyelem, ahogy halad az idő” – árulta el Szávai Viktória, végül arról nyilatkozott, hogyan lehet elkerülni, hogy beleszeressen színészpartnereibe.

„Igazából kezelni lehet megtanulni. Szinte kikerülhetetlen, hogy a próbafolyamat során ne mozgasson meg mindenféle dolgot benned a partnered, mert ez mind kémia, lelki nyitottság, magánélet kérdése, szóval megúszhatatlan. De az, hogy ezt hogyan kezeled, megtanulható. Nekem meggyőződésem, hogy miután a színészek kijönnek az egyetemről, úton-útfélen beleszeretnek a partnereikbe, aztán miután ezen többször átesnek rájönnek, hogy az egész egy illúzió, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Ettől függetlenül persze ez nem jelenti azt, hogy amikor az ember már nagyon bölcs, és helyén kezeli a dolgokat, akkor nem fordulhat elő vele ilyesmi” – mesélte Szávai Viktória.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.

Forrás: divany.hu