Ötvös András: „A színész dolga formát adni a szorongásnak”

A Katona József Színház színésze a 168óra interjújában beszélt családjáról, a színészek megbecsüléséről és a hitről is. Lapszemle.

 A 168óra cikkéből:

Ötvös András az interjúban beszélt családjáról: „Édesapám Közép-Európa legnagyobb alumíniumüzemében kezeli a darut a melegállvány mellett. Nagyon rendben van, ahogy apám dolgozik. Ha találkozunk, mindig kérdem: mi van a gyárban? Aztán ő: milyen a meló a színházban? Nem misztifikáljuk túl. Édesanyám is a gyárnál volt, az irodában. Közben Lázár Ervin-i gyerekkort teremtettek nekem. Az én Masoko köztársaságom székesfehérvári lakótelepen volt a gyár mellett” – mesélte a színész, majd elmondta mit gondol a színészet szerepéről.

„Szerintem a színésznek az a dolga, hogy formát adjon az emberek félelmeinek, szorongásainak. Ha látják, más is bajban van, az csillapítja a pánikot. Máté Gábor rendezései ráadásul addig csavarják a helyzeteket, hogy már nevetni is lehet az élet tébolyain. Ha a színház nem csak lufi, akkor megmutatja: miként kapcsolódnak egymásba életünk pillanatai” – vélekedett Ötvös András, aki arról is beszélt miért szerződött kőszínházhoz a kezdeti független lét után.

Ötvös András (forrás: 7ora7.hu)

„Egerbe Máté Gábor hívott a Konyha című darab egyik szerepére. Tetszett, ahogy a társulatnál dolgoznak. Gondoltam, a sok lázadás után az lesz a legjobb, ha beállok közéjük. Azóta nem jutott eszembe, hogy alternatív színházhoz menjek. Kalandozásaim persze vannak: ilyen a Katona tantermekben játszott Üvegfal mögött című sorozata vagy a Csemegepultos - a Katonán kívül. Persze az is fontos, amit ott az idősebb kollégáktól eltanulhatok. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjában például Szacsvay László telefonos emberként lép színre. A rendező Gothár Péter azt mondta: azért fontos, hogy ő legyen a telefonos ember, mert Szacsvayval egy egész hajdani korszaknak kell belépnie a színpadra. Az ő gesztusaiban, artikulációjában, egész lényében ott van a hatvanas évek hús-vér valósága, amelyet én különben csak fekete-fehér képekről ismerhetek” – emelte ki a színész.

Egy dolog a színészi tudás, más a generációmat jellemző gyökértelenség. A Katona József Színházhoz társul valamiféle lovagrend képzete, amelynek szabályait már nem tudjuk betartani. Az általunk képviselt iskola már csak pár ezer embert érdekel, ami gazdaságilag sem életbiztosítás. A színész más okokból is veszített megbecsüléséből. Tévésorozatokban, populáris teátrumok évekig telt házzal futó produkcióiban is gyakran amatőrök kapnak lehetőséget, ami lenyomja az igazi színész árát (…)” – vélekedett Ötvös András, aki a hit szerepéről is szót ejtett.

 „Számomra a hit, akárcsak a kultúra: a társadalmi piramis alapját jelenti, nem a csúcsát. Utánuk jön minden egyéb: kaja, lakás, megélhetés, egyebek. Ám valójában nem tudom magam igazán egyházakhoz kötni, pedig az Isten-kérdés folyamatos az életemben. (…) Nemrég megismertem Mihálffy Balázst, a Korán magyar fordítóját. A délszláv háborúkat is megjárta, 15 évig élt Afrikában, dolgozott gyémántbányában, árvaházban, közben fordított. (…) Beszélt nekem a szenvedés formáiról, Afrikában eltemetett gyerekek százairól. Azt mondta, az élet fontos tanulsága: az élet ma van. A hit nézőpontjából is megerősített: színészként az a dolgom, hogy az ebből következő üzenetet elvigyem a színpadra. Akár a Csemegepultos szerepében. Aki odacsempész egy kis felvágottat a pénzéből kifutott nyugdíjasnak” – mondta Ötvös András.

A teljes cikk a 168óra március 5-ei lapszámában olvasható.

Forrás: 168óra