"A barikád mindkét oldalát jól ismerem" - Tadeusz Slobodzianek válaszolt

Tadeusz Slobodzianek drámaíró Magyarországon járt.

A Magyar Nemzet cikkéből:

Slawomir Mrozek halála óta talán Tadeusz Slobodzianek a legismertebb és legsikeresebb lengyel drámaíró. Nálunk is bemutatott darabja, a Mi osztályunk a lengyel-zsidó viszonyt közelítette meg újszerűen. Az egyik legjelentősebb varsói színházdirektoraként a lengyel sajtó folyamatos kereszttüzében áll, de egykori újságíróként ez nem zavarja. Nemrég abból az alkalomból járt Budapesten, hogy az általa igazgatott Teatr Dramatyczny színpadán mutatták be Máté Gábor rendezésében Spiró György Imposztorok című darabját. Ennek ürügyén kérdezte a Magyar Nemzet.

Szibériában született, aztán a keleti határszélen, Bialystokban gyerekeskedett, kétvallású családban. Arról, mennyire határozta meg a szemléletmódját ez a határhelyzet elmondta: "Kétségkívül érdekes helyzetet teremtett, hogy a családom egyik része pravoszláv gyökerekkel rendelkezik. Ráadásul mindezt a kommunizmus kontextusában kell elképzelni, egy olyan városban, ahol a világháború előtt a lakosság negyven százaléka, mintegy 80 ezer fő volt zsidó, ám a háború után már csak a hiányuk maradt jelen. Ez hatással van az emberre pszichológiailag. Ismerek ma is olyan családokat, ahol természetes módon ünnepelik a karácsonyt és tartanak hanukát. Ám összességében elmondható: olyan korszak kezdetén vagyunk, amikor a multikulturalizmus víziója kezd zavaróvá válni, és inkább az összeütközés és a konfliktusok jellemzik a különféle kultúrák egymáshoz való viszonyát".

"Mikor húsz-egynéhány éves voltam, az egyik akkori legfontosabb lengyel kulturális folyóirat, a Student pályázatot hirdetett recenzió megírására. Ezért aztán elkezdtem recenziókat írni a meghatározó kulturális eseményekről. Krakkóban számos érdekes előadáshoz volt szerencsém, hiszen akkoriban a Stary Teatr falai között működött az ország talán legjobb színháza. Nagyon különleges időszak volt ez, hiszen ott alkotott akkoriban Tadeusz Kantor vagy éppen Andrzej Wajda. Jan Koniecpolski álnéven kezdtem publikálni, és kiderült, hogy van érzékem a kritikaíráshoz. Úgyhogy a varsói intellektuális elitet elkezdte izgatni, ki írhat ezen a néven. Sokáig a titok megmaradt titoknak. Amikor aztán lelepleztem magamat, akkor nagy volt a csalódottság. Hogy lehet - kérdezték a varsói elit köreiben -, hogy ezeket a recenziókat, amelyeket színészek, rendezők olvasnak figyelmesen, valójában egy krakkói kölyök írta? De ezzel nem törődtem túl sokáig, én egyszerűen csak színházzal akartam foglalkozni" - mesélte a szerző, akit arról is faggattak, hogy szinte megállás nélkül támadják a lengyel sajtóban. 

"Vannak bizonyos szabályok. Ha kritikus vagy, ne járj bankettekre. Én a barikád mindkét oldalát jól ismerem, hiszen először kritikákat írtam, majd úgy döntöttem, színdarabok írásába kezdek, és szerencsére abban is sikereket értem el. Úgyhogy csak annyit tudok mondani a kritikusoknak: írjatok ti is színdarabokat, és abból majd tanultok valamit! Az újságíró nem a saját véleményét fejezi ki, ő egy lobbista. Ez egy ilyen mechanizmus, amit jól ismerek, ráadásul szerencsére úgy működik, hogy minél rosszabbat írnak, annál többen jönnek a színházunkba" - fejtette ki Slobodzianek.

Részt vett egy beszélgetésen a budapesti Lengyel Intézetben, ahol többek között azt mondta, a Katona József Színházat mércének tartja. "A krakkói Stary Teatrban a repertoárt néhány fantasztikus rendező víziója alakította, akik versenyeztek egymással többek között a színészekkel való együttműködésben. Ez egy remek társulat születését eredményezte. Olyan csapatot, ami kiválóan működik együtt együttesként, ugyanakkor számos virtuóz is akad benne. Ezt a fajta színházcsinálást tartom a legérdekesebbnek, és ezt látom a Katona esetében is" - fogalmazott az író.

Forrás: Magyar Nemzet