Bács Ferenc: "A közönség szolgálata a legfontosabb"

Számos emlékezetes alakítása elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat Bács Ferenc színművész vasárnap a Parlamentben.

"A közönség szolgálata a legfontosabb" - hangsúlyozta az MTI-nek Bács Ferenc. Az indoklás szerint a Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész rendkívül sikeres színházi, televíziós és filmes pályafutása során kifinomult művészi eleganciával megformált alakításai, emlékezetes szinkronszerepei, valamint rendezői alkotómunkája elismeréseként kapta meg a díjat.

A művész kiemelte: nagy örömet és megbecsülést jelent számára a Kossuth-díj. "Elérzékenyültem, és nagyon boldoggá tett" - fogalmazott.

Bács Ferenc pályájáról szólva felidézte, hogy Kolozsváron még gyermekként nagyon sokat járt színházba, operába, és a gimnáziumban rendszeres résztvevője volt a magyartanáruk által szervezett önképző körnek. Ez az érdeklődés meghatározó volt abban, hogy a színészi pályát választotta - tette hozzá.

Kiemelte: nagy megtiszteltetés volt számára, amikor a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után a marosvásárhelyi színházhoz hívták és a főiskolán tanársegédnek is kinevezték. "A Marosvásárhelyi Magyar Színház igazgatójának, Tompa Miklósnak sok csodálatos szerepet köszönhetek" - idézte fel.

Magyarországon a miskolci színháznál kezdte pályafutását. Egy év múlva az újonnan épült győri színházhoz szerződött, majd Várkonyi Zoltán hívására egy évvel később Budapestre, a Vígszínházhoz került. Emellett egyre több filmszerepre, majd tévé- és rádiószereplésre kapott meghívást. "Nagyon sokat dolgoztam, ami nagy örömet jelentett számomra, ahogyan a közönség szeretete is" - fogalmazott a színész.

Bács Ferenc hangsúlyozta, hogy minden feladat örömmel töltötte el, akár pár mondatos volt, akár főszerep. "Nagyon sok kitűnő rendezővel és kollégával dolgozhattam együtt" - mondta, hozzátéve: fordulópontot mindig az újabb és újabb szerepek jelentettek számára. "Ennél nagyobb öröme egy színésznek nem lehet" - tette hozzá.

A művész legnagyobb alakításai között van a Károlyi Mihályról és feleségéről, Andrássy Katinkáról szóló A vörös grófnő (1984) és a Márai Sándor életét bemutató Az emigráns (2007) című film férfi főszerepe. "Én mindig a jellemet néztem, és azt próbáltam utolérni. Ez a színész feladata" - fogalmazott.

Bács Ferenc Színek és évek című önálló estjével évekig járta az országot. Jelenleg újabb, Színek az életemből című estjével vannak meghívásai. Több hangoskönyvet is készített. Előadásában készült hangfelvétel Lukács evangéliumából, amely 1989-ben az év lemeze lett.

Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták, kölcsönözte hangját Tigrisnek a Micimackóból, ő volt A Klinika című tv-sorozatban Brinkmann professzor, valamint A Gyűrűk Ura-filmekben Gandalf magyar hangja. Bács Ferenc úgy fogalmazott: a színészi szakma minden területét nagyon szereti, és nem tesz különbséget, mert mindegyik esetben egy-egy szerep eljátszásáról van szó.

A művész rendezőként is dolgozott, többek között a tatabányai Jászai Mari Színházban Richard Nash Esőcsináló című darabját állította színpadra, továbbá évekig tanított beszédművészetet a színművészeti főiskolán. Mint mondta, fontosnak tartja, hogy az ember továbbadhatja tapasztalatait, és együtt gondolkodhat a tanítványokkal. "Ez a szó legnemesebb értelmében vett társas játék, akárcsak a színjátszás" - hangsúlyozta.

Rövid életrajz:

BÁCS FERENC Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1936. június 19-én született Nagyszebenben. Orvosnak tanult a marosvásárhelyi egyetemen, de két év után átjelentkezett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Diplomázása után 1960-ban a marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött, s mellette tanársegédként tanított az intézetben.

1977-ben áttelepült Magyarországra. Egy évadot töltött Miskolcon, egyet Győrben. 1979-ben hívta Várkonyi Zoltán a Vígszínházhoz, ahol nyolc évig volt a társulat tagja. 1987-ben a József Attila Színházhoz, 1992-ben a régi Nemzeti Színházhoz (a későbbi Magyar Színházhoz) igazolt, 1998-ban szabadúszó lett. 2000-2003-ban Sopronban lépett fel, majd ismét szabadúszóként dolgozott. 1989-91-ben beszédművészetet tanított a Színművészeti Főiskolán.

Kellemes orgánumával, markáns egyéniségével, jó megjelenésével hamar népszerűvé vált Magyarországon. Szerepformálására az emberi méltóság és a visszafogott gesztusok jellemzők. Több nagy sikerű magyar filmben nyújtott emlékezetes alakítást (A ménesgazda, A vörös grófnő, Októberi vasárnap, Állítsátok meg Terézanyut!). Színek és évek című önálló estjével évekig járta az országot. Az ő előadásában készült hangfelvétel Lukács evangéliumából, amely 1989-ben az év lemeze lett.

Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták: kölcsönözte hangját Tigrisnek a Micimackóból, ő volt A klinika sorozatban Brinkmann professzor, a Gyűrűk Ura filmekben Gandalf magyar hangja. Rendezőként a tatabányai Jászai Mari Színházban Richard Nash Az Esőcsináló ember (1992) című darabjának színrevitelével debütált.

1983-ban Jászai Mari-díjjal, 2001-ben érdemes művész címmel, 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal, 2011-ben kiváló művész címmel tüntették ki.

Forrás: MTI