Csoportkép oroszlán nélkül – Újra látható Fekete Ádám rendezése

Március 17-én este tíz órától a Trafó ismét vendégül látja a II. TITÁNium Színházi Szemle Trafó-díjas előadását.

Ajánló a darab elé:

Bár ezen a csoportképen oroszlán tényleg nem szerepel, de van egy nő, vendégek nélküli vendéglővel; egy férfi, aki menekül lebénult felesége elől; a béna feleség és alkoholista gyógytornásza; egy fiú, aki dobozt húz a fejére, az asztal alá bújik és mindig ugyanazt a zenét hallgatja; egy hisztérikus várandós asszony meg a férje, aki attól retteg, hogy láthatatlanná válik; egy társtalan nő és egy egyedülálló férfi, akik mégsem jönnek össze… A produkcióban Richard Brautigan humorát és Roy Andersson északi tragikumát ötvözi sajátos (ön)ironikus hangjával Fekete Ádám. Az előadás januári premiere vegyes fogadtatásra talált ugyan, de az biztos, hogy szélsőséges érzelmeket váltott ki a közönségből… Ilyen fiatal rendező darabja pedig nem sűrűn kap akkora szakmai figyelmet, mint a Csoportkép oroszlán nélkül.

Csoportkép oroszlán nélkül (fotó: Drucker Dávid)

Kritikus szemmel az előadásról:

„Én látok ebben a nézői megpróbáltatásban fantáziát. Fekete Ádám ez által is el akarja tüntetni a színjátszást. (…) Ez a technika, virtuozitás, és formaművészet nélküli színészet is tud hatni. Elfogadom, ha ez kell.” (Koltai Tamás, Élet és Irodalom)

„A kétségbeesés sokszor a legvalószínűtlenebb tettekhez és legabszurdabb megnyilvánulásokhoz vezet – ezek szövik át a hétköznapok csöndjét, amelyben életünket éljük. És ezeket mutatja be a Csoportkép is, hétköznapi zsánerszituációkon, „megelevenedő állóképeken” keresztül.  A szereplők egymás mellett élnek, hallgatják a vízvezetékek zúgását, a szomszédból átszűrődő zajokat, valami jár a fejükben. Kapcsolatot mégsem keresnek egymással, s egyedül néznek szembe saját abszurd tragédiáikkal.” (Szabó Zsuzsa, 7ora7.hu)

Csoportkép oroszlán nélkül (fotó: Drucker Dávid)

„És valami egészen egyszerű, de lényeges dologra tapint rá, arra, hogy az élet egy szüntelen, végeérhetetlen várakozás: állunk a piros lámpánál, várjuk, hogy zöldre váltson, várjuk a buszt a megállóban, hogy felülve rá azt várjuk, hogy megérkezzünk. Fekete Ádám első előadása koherens, izgalmas koncepció szerint épül fel.” (Puskás Panni, revizoronline.hu)

Fekete Ádám a darabról:

„Általában azt látom a színházban, hogy mindent sürgetnek, miközben a szöveg gyakran nemcsak el van mondva, de el is van játszva, és még a játék is el van játszva. (…) Engem az érdekel, hogyan rakódik össze egy töredékesen elmondott történet a nézők fejében, és hogyan lehet a szereplők lelkiállapotát éreztetni az által, hogy ők nem mutatják meg” – mondta Fekete Ádám a Magyar Narancsnak adott interjújában.

Csoportkép oroszlán nélkül (fotó: Drucker Dávid)

 A litera.hu hasábjain pedig így fogalmazott: „Olyan világot akartam létrehozni, amit az ő olvasása közben éreztem, illetve amire az ő írásai világítottak rá magammal kapcsolatban – a magányról beszélni, amiről ő is sokat írt, és megkeresni a mindennapok történéseinek költészetét, amik látszólag színpadilag érdektelenek, mégis sokkal inkább érzem őket az életem részének, mint a drámai szituációkat.”

Fekete Ádámról:

Fekete Ádám alkotótevékenységeit nem egyszerű felsorolni, hiszen igazi polihisztorról van szó. Író, költő, dramaturg, előadóművész; és fordít meg még tubázik is. „Úgy érzi, hogy a színházban tapasztalható általános művészi érzékenységet talán jól tudja kezelni, úgy gondolja, talán van képessége arra, hogy – ahogy ő fogalmaz – »a színészeket biztonságba helyezze a színpadon. Mert alighanem a rendező egyik legfontosabb képessége ez«.”(Trencsényi Zoltán) Jelenleg dramaturgiát tanul a Színház- és Filmművészeti Egyetemen  Forgách András és Radnai Annamária osztályában, de most  rendezőként (is) debütál. Az elmúlt években számos független színházi produkcióban alkotói és előadói szerepben is közreműködött:, társfordítója a Vígszínházban Alföldi Róbert rendezésében bemutatott Julius Ceasarnak is. Többek között a Táp Színházzal (Minden Rossz Varieté, Jövedelmező állás, Szerencsés flótás, Furnitur), a KOMA Társulattal (Athéni Timon), a HOPPart Társulattal (Válasszunk párt!), Fehér Balázs Benő, Dömötör András és Kárpáti Péter rendezőkkel, valamint vidéki és fővárosi bábszínházi társulatokkal dolgozik együtt.

2012-ben színházi kategóriában Junior Príma díjban részesült, 2013-ban pedig Petri-díjra jelölték. Szabadidejében verseket ír, melyeket a Holmi és a Hévíz Folyóirat publikált.

Csoportkép oroszlán nélkül (fotó: Drucker Dávid)

Táp Színház – Trafó – Füge Produkció – Fekete Ádám

CSOPORTKÉP OROSZLÁN NÉLKÜL

(természetes fényben)

Író: FEKETE Ádám

Szereplők: CSILLAG Botond, DÉKÁNY Barnabás, FÁBIÁN Szabolcs, HAJMÁSI Dávid, HEGEDŰS Barbara, LABODA Kornél, PITI Emőke, TARR Judit, SZÉKELY Rozália, VASVÁRI Emese, SZABÓ Znajka

Dramaturg: LABODA Kornél

Díszlet, jelmez: CSOMOR Katerina, TÖRÖK Adél

Hang: BARTHA Márk

Rendezőasszisztens: SZABÓ Zsófia

Rendező: FEKETE Ádám