“A gyerek álmodjon” – Itt a Gyermekszínházi Világnapi Üzenet

Az idén fennállásának 50. évfordulóját ünneplő ASSITEJ (ejtsd: asszitezs) a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete. Március 20-án a világszervezet által meghirdetett gyermekszínházi világnapon az öt földrész minden gyerekelőadása előtt ismert művészek üzenetét olvassák fel a nézőknek.

Ez az üzenet pár percre összekapcsolja a világon mind az öt földrész valamennyi gyerekelőadásának alkotóit, a művészeket és a közönséget, fiatalokat és öregeket, pedagógusokat és a szülőket.

Idén, 2015-ben egy Nobel-békedíjas, egy Unesco „művész a békéért” nagykövet és az ASSITEJ világszervezet vezetőjének gondolataival köszöntjük a gyerekszínházi világnapot.

A Nobel-békedíjas Malala Yousafzai és Guila Clara Kessous, az UNESCO “Művész a békéért” címet viselő nagykövetének üzenete a Gyermekszínházi világnap alkalmából:

Én, Te, Ő – Mi, Ti, Ők

A „tegyünk úgy, mintha igaz lenne” pillanatok összekapcsolják a gyerekkort és a színházat. A színházban valóssággá válik az elképzelt jövő, az elképzelt szereplők, a kitalált történetek. Pont úgy, mint a gyerekek játékaiban. Ezért is életbevágóan fontos, már a legkisebb gyerekek számára is, a színház.

A színpadon megjelenő „én” azt játssza, hogy minden, ami a színpadon történik valóságos. Akik a nézőtéren nézik az előadást, az „ők”, ugyanúgy valóságosnak élik meg a játékot, mint a szereplők. Így válnak a nézők és szereplők a „te”, vagy még inkább a „ti”, , az „én”, „te”, a”mi” és „ti” közösséggé. Olyan közösséggé, amelyik egy nyelven beszél. Az előadásokkal egységes színházi nyelvet teremtünk. A színházban elmosódhatnak a határok a színészek és a nézők között, – ahogy erre Augusto Boal a neves brazil rendező a spactator – spect/actor, kifejezésekkel utal.

A képzeletünk által teremtett világ valóságossá válik.

Az előadás nem tiltásokkal, a követendő minták kijelölésével, és szabályokkal nevel, hanem a színházban teremtett sűrített valóság apró, pillanatnyi élményeivel, erős benyomásaival. Ha a gyereknéző felnőttet lát a színpadon, játszótársként tekint rá. „Ő” játszik velem – gondolja. A felnőtt művész akkor felel meg legjobban gyerekszínházi hivatásának, ha ugyanúgy, mint a nézők hinni mer a szépségben, az álmokban, a mesékben, a csodákban és bátran repül a gyerekekkel a hétköznapi valóságtól messze, kitalált tájak felé. Nem szolgálunk gyűlöletet, nem hirdetünk háborút, csak a világ jobb megértésére törekszünk.

Nincs jobb és élvezetesebb nevelési eszköz, mint a jó gyerekszínházi előadás.

„Abrakadabra” – a gyerek álmodjon, a felnőtt pedig értse meg őt. Az ASSITEJ világszervezete tisztában van azzal, mekkora megtiszteltetés számunkra, hogy mi lehetünk a remény, ifjúság, tanulás és művészet hírvivői – büszkék vagyunk rá, hogy hivatalosan is megnyithatjuk a gyermekszínházak ünnepét. Reméljük, hogy összefogással képesek leszünk átadni a következő generációnak a tanulás fontosságát a színházban és a művészetben, olyan világot teremtve ezzel, melynek alapja a béke, a kölcsönös tisztelet és a társadalmi igazságosság.

Yvette Hardy, az ASSITEJ elnökének üzenete a Gyermekszínházi világnap alkalmából:

A szerencsések egyikének mondhatom magam… és ha olvasod ezt az üzenetet, akkor vélhetően Te is a szerencsések közé tartozol.

Egészen kisgyermekkoromtól kezdve vannak emlékeim arról, hogy a szüleim színházba visznek. Mindenfélét láttam: gyerekelőadást, musicalt, balettet, komoly darabokat, operát egyaránt. Egy különleges élmény azonban kiemelkedik a többi közül. Egyszer elmentünk egy interaktív színházi előadásra, ahol a színészek és a közönség közös utazáson vettek részt – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az előadás egy farmon játszódott, egy csodaszép völgyben, s a mai napig fel tudom idézni az izgalmat, amit akkor éreztem. Teljes, aktív részese voltam az előadásnak – együtt éltük át az utazás veszélyeit, sodortak magukkal az események, melyeknek mi is résztvevői voltunk. A történet magával ragadott, együtt éltem vele. Amit így, hat évesen is megértettem, hogy a színház valódi átformáló, mély közösségi élmény, ahol közösen formálunk jelentést.

Azóta sok idő eltelt, sok különféle színházi előadást volt szerencsém látni a világ minden táján. Voltak köztük felejthetőek, de számos előadás rendkívül nagy hatást gyakorolt rám. Mindig azon kapom magam, hogy alig várom azt a különleges pillanatot, amikor a valóság átlényegül, és a közönség közösséggé válva nyitottá válik az új élmények befogadására, értelmed adva az eseményeknek.

Nem minden gyermek ilyen szerencsés. Idén az ASSITEJ 50 éves fennállását ünnepli. Az elmúlt fél évszázadban hosszú utat tettünk meg, új kontinensekre jutottunk el, nyelvi, társadalmi, gazdasági, vallási, politikai és személyes hidakat építettünk, biztosítandó, hogy minél több helyen minél több gyerek érezhesse magát szerencsésnek, találkozhasson igazán neki való gyerekelőadással. Még hosszú út áll előttünk. Az elmúlt 50 évben a világ számos területen rengeteget fejlődött, de még mindig rengeteg kihívással kell szembenéznünk, ha a gyerekek művészethez való hozzáférésének jogáért küzdünk. Művészként/színházi embereként, hiszünk a művészi hatások emberformáló erejében, az ASSITEJ munkáján keresztül szeretnénk elérni, hogy minél több gyerek részesüljön a színházi „együtt-lélegzés” varázslatos pillanataiban, hogy ezek a közösségi élmények egész életükben elkísérjék, sose hagyják el őket. Ünnepeljetek hát velünk ezen a különleges, kerek évfordulón, csatlakozzatok a „Vigyél el egy gyereket színházba” akciónkhoz – hogy egyre több gyerek részesüljön életre szóló színházi élményben. Hogy a színházzal való találkozás ne csak az egyes gyerek szerencséjén és a véletlenen múljon, de mind az öt földrészen mindannyiunk számára elérhető legyen, boldogabbá téve mindennapi életünket.