„Színészként mindent elértem” – Andorai Péter válaszolt

A nemrégiben Nemzet Színészének választott Andorai Pétert a Szabad Föld kérdezte. Lapszemle.

A Szabad Föld cikkéből:

Andorai Péter elmondta, mennyire meglepődött a díjon.”Nézze végig, kik kapták eddig! Főleg nagyhírű pesti kollégák. Korábban terjedt a pletyka, úgyis csak azok jöhetnek számításba, akik a Nemzeti vagy más patinás teátrum tagjai. Ehhez képest engem a közönség inkább a mozivászonról ismer. A filmes műfaj meghatározta a pályámat, az életemet, számos hazai és nemzetközi elismerésben volt részem. Amíg a színház a pillanat művészete, a film maradandó. Mindezek után nem számítottam az elismerésre, tényleg meglepetésként ért” – fejtette ki, majd Cserhalmi György támogató hozzáállásáról beszélt.

„Tyutyu egy csodapali. Megtisztelő, hogy figyel rám. Barátként viselkedünk, de nem tartjuk a kapcsolatot napi szinten. Amikor összefutunk, örülünk egymásnak, és jókat sztorizunk. Több filmben is játszottunk. A forgatások idején sülve-főve együtt voltunk, fiatalok és bohémek lévén csavarogtunk az éjszakában. Akkor még más szelek fújtak: munka után a Balettcipőben és a Fészek Klubban gyűltünk össze, és hajnalokig beszélgettünk. Érdekes módon sosem politizáltunk. Aztán a kilencvenes években megváltozott a helyzet, mindenki viselkedni kezdett, a ránk szabadult demokrácia megosztotta a művészvilágot is” – fogalmazott.

Andorai Péter (fotó: Németh András Péter, Szabad Föld)

Anodrai Péter azt is elárulta, mennyire érzi mellőzve magát. „Valószínűleg az én hibám, hogy nem vagyok benne a köztudatban. Kitomboltam már magam. Különben pedig a betegségem miatt korlátozottak a mozgási lehetőségeim. Régi barátaimmal, osztálytársaimmal tartom a kapcsolatot. Ádám Tamás, Kárász Zénó színészek gyakran felugranak hozzám, de rajtuk kívül nem nagyon tudnék másokat említeni, legfeljebb civileket. A filmrendezők közül Szabó István, Enyedi Ildikó, Szász János szokott érdeklődni felőlem. Néha a „szájhíradó” megteszi hatását, keltették már halálhíremet is, meg hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok. Ilyenkor megállás nélkül csörög a telefonom” – mondta a Nemzet Színésze, majd arról beszélt, vállal-e még színészi feladatokat.

„Hat éve nem álltam színpadon, fizikailag nem is bírnám a terhelést. Utoljára a József Attila Színházban A kőszívű ember fiai Baradlay Kazimírjaként láthatott a közönség. Aztán Szász Janival elkezdtem próbálni a Lear király címszerepét, de le kellett mondanom. A filmforgatás más, ott nem gond a leállás. Feltűnök Az ajtóban és A nagy füzetben is” – sorolta Andorai Péter.

A Nemzet Színésze pályája kezdeteiről is mesélt: „24 éves voltam, korengedményesen felvételizhettem. Közben megjártam a Nemzeti Színház stúdióját, majd Kecskemétre kerültem segédszínésznek. Az ottani igazgató, Radó Vili bácsi marasztalt, ne menjek sehová, majd a sűrűjében megtanulom a mesterséget. A főiskolán megtudtam, hogy nem a szigorú tanárnak, Simon Zsuzsának, hanem Radnóti Miklós feleségének, Fifinek köszönhettem a bekerülésem. Egy Radnóti-eklogát mondtam, amitől annyira meghatódott, hogy sírva fakadt. „Ezt a gyereket fel kell venni” – közölte a többiekkel. Aztán a sors fura fintoraként pénzfeldobással nem Szinetár Miklós, hanem Simon Zsuzsa osztályába kerültem. Diploma után a Nemzeti Színházba szerződtem, de mivel fél éven át nem kaptam feladatot, rárontottam Marton Endre igazgatóra, és közöltem vele a felmondásomat. Letiltásokkal fenyegetett, de nekem már zsebemben volt a kecskeméti szerződés” – emlékezett vissza Andorai Péter majd így összegzett:

„Soha nem bíráltam felül azt, amit a sors rám mért. Színészként mindent elértem, amit Magyarországon el lehet érni. A szakma is értékeli, amit csinálok. De még koránt sincs vége. Itt vagyok, élek!”

A teljes cikk ide kattintva érhető el.

Forrás: Szabad Föld