A Budapest Bábszínház kulisszái mögé, a próbafolyamatba Nánási Brigitta és Kővári Szimonetta, a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterszakos hallgatói vezetnek be.
Joe Masteroff és Fred Ebb musicalje először látható bábos feldolgozásban. A Budapest Bábszínház április 13-i bemutatójának előkészületeiről ezúttal Nánási Brigitta próbanaplóját olvashatják. A korábbi beszámolók itt találhatók.
Így készül a Kabaré – Próbanapló, 4. rész
Az elmúlt hetekben az előadás szépen fejlődött, a rendező és a színészek lelkesen dolgoztak együtt. A jeleneteket több verzióban is színpadra állították, gyakran a színészek saját ötleteit felhasználva. Fontos kérdés volt, mikor van jelen egy-egy szereplő a színpadon, mint színész, és mikor van jelen, mint báb, esetleg mindkettő. Egy-egy jelenetet kipróbáltak bábbal és anélkül, csak ez után döntött a rendező melyik verzióval éri el a kívánt hatást. A különböző megoldások izgalmas szituációkat teremtettek, gyakran nehéz volt a választás, egy-két remek ötlettől fájó szívvel váltak meg az alkotók.
Szatory Dávid, a Nemzeti Színház színésze, aki Cliff szerepében meghívottként szerepel az előadásban, életében először fog bábozni a produkcióban. Így számára újdonság volt az is, hogyan kell mozgatni egy bábot. Mindenki próbált segíteni neki, így elég hamar elsajátította a bábozás alapvető fortélyait, a rendező meg is dicsérte: „Dávid nagyon szépen bábozol elsőre.” Azonban nem csak számára volt újdonság a bábok világa, a koreográfus Gergye Krisztián, aki már több produkcióban is dolgozott együtt Alföldi Róberttel, még nem készített bábokkal tánckoreográfiát, „ez lesz az első Gergye-báb háború” – jegyezte meg az első ilyen próbán.
A táncoló bábok koreográfiájának megkomponálása nehéz feladatnak bizonyult. Az elkészült táncosnőbábok különböző testalkatúak, mind másként mozognak, más-más gesztusok végrehajtására képesek. Amikor a színésznők megkapták bábjaikat, a próba első felében saját bábjaikkal ismerkedtek, kipróbálták, hogyan tudják mozgatni, milyen egyedi mozdulatokra képesek. A koreográfus nagyon fontosnak tartja, hogy a tánc egységes legyen, de mégis egyedi gesztusokat és mozdulatokat használjanak a bábok, amitől autentikussá válnak a karakterek. Szeretné, hogy a bábok úgy mozogjanak, mint az emberek, például ha a báb az egyik lábát emeli, akkor kerüljön a súly a másik lábára. Ugyanakkor a mozdulatokat csak felmutatni akarja, és „kifelé domborítani, mint egy reliefet”, így a táncpróbák első felében az apró emberi mozdulatokat és gesztusokat gyakorolták bábjaikkal a színészek.
A koreográfia megalkotása közben gyakran előfordult, hogy a még készülőfélben lévő bábok szétestek, így ahogy a próbák alatt többször is elhangzott „bábműtétet” kellett végezni rajtuk, azaz visszatenni egy-két kezet és lábat. Kiderült, hogy a koreográfia nagyon masszív, de jól mozgatható bábokat igényel.
Olyan koreográfiák is készülnek az előadásban, melyekben a színészek bábok nélkül táncolnak. Ez elsőre könnyebbségnek tűnhet, de egy néhány másodperces tánc megkomponálása akár több órát is igénybe vehet, ráadásul fizikailag is igen fárasztó. A Schultz úr szerepét alakító Ács Norbert az egyik próbán meg is jegyezte: „Én azt hittem, csak egy öreg zsidó leszek, közben kiderült, hogy nem…”
Kevesebb, mint egy hónappal a bemutató előtt, már nagyon sok minden a helyén van, a bábok, kellékek és a díszlet nagy része is elkészült, azonban még így is sok munka vár az alkotókra. A koreográfiák pontosítása és több jelenet rendelkezése is hátravan, de kívülről figyelve számomra úgy tűnik, jó ütemben halad a munka, és igazán érdekes feldolgozását láthatják majd a nézők a Kabaré című musicalnek.
Forrás: babszinhaz.reblog.hu
Fotók: Budapest Bábszínház