Akit Aczél grófnak szólított – Szakonyi Károly válaszolt

A Kossuth-díjas író korábbi rádiójátéka alapján készült Örvény című darabját március végén mutatják be a Rózsavölgyi Szalonban. Szakonyi Károlyt a 168 óra kérdezte,

A 168 óra cikkéből:

"Engem a hangjáték megírásában Dosztojevszkij inspirált leginkább. Valamivel korábban adaptáltam színre a Félkegyelműt és a Bűn és bűnhődést. Az író életével is sokat foglalkoztam. Megragadott a viszonya Polina Szuszlovával. Ez a törekvő kékharisnya ráakaszkodott: húszévesen szólította meg az évtizedekkel idősebb írót. Dosztojevszkij épp válságban volt, felesége haldokolt, szorongatta a kiadója - jólesett neki ez a szenvedélyes szerelem. Szépen is indult, aztán kölcsönös megaláztatásokba, szadomazochisztikus helyzetekbe fordult. Dosztojevszkijből előtört szexuális agressziója, Polinából meg a hisztériára való hajlam. Közben az egész viszonyt mindkét részről áthatotta a fel-feltörő bűntudat" - mesélte Szakonyi Károly.

Hozzátette, az ragadta meg a történetben, hogy Dosztojevszkij, ez a nagy szellem miként szenvedi meg mindazt, amit a benne tomboló állati ösztönök kiváltanak. "Az érdekelt, hogyan téríthető el az ember az intellektuális szintről" - fogalmazott az író.

Fotó: Magyar Hírlap

Arra a felvetésre, hogy képes-e az ember pusztán morális megfontolásból ellentartani a földközeli csábításoknak, Szakonyi Károly elmondta, szerinte csak nagyon nehezen. "Az önfegyelem elsősorban szocializáció és intelligencia függvénye. Ezeket a gátakat leginkább a szerelem képes kikapcsolni; az ígéri a legbiztosabb beteljesülést, ezért talán még a pénz- vagy hataloméhségnél is nagyobb morális konfliktusokba kergethetnek a szerelmi vágyak" - mutatott rá a szerző.

Szakonyi Károlyt az MMA-ból 2013 januárjában történő kilépéséről is kérdezték. "Nem mondom, hogy nem hiányzik a dotáció, de akkor úgy éreztem: nem éri meg. Megnyugodtam, jól érzem magam. Barátságaim is megmaradtak. Az ember ráadásul bele is öregszik az életbe. Már nem izgatják hiúságok, tagságok, rendek, rangok. Túl a nyolcvanon egyebeken gondolkodik el" - hangsúlyozta az író.

Arra a kérdésre, hogy a politika világából vannak-e barátai, Szakonyi Károly így felelt: "Nincsenek. Mindig tartottam az egy-két lépés távolságot. Talán még Aczél elvtárssal volt valamiféle kapcsolatom. A Nemzeti Színházban voltam dramaturg, amikor egy este elkísérte a Kádár-családot egy előadásra - akkoriban éppen Az életem Zsóka című darabom ment -, és a szünetben felkért: írjak egy darabot a felszabadulás ikszedik évfordulójára. Mondtam, én arra nem tudok. Noszogatott, menjek fel hozzá, ad rá ösztöndíjat, megbeszéljük. Mire barátságosan közöltem: nem akarom megbántani, de nem megyek fel. Nem sértődött meg, ha nagy néha találkoztunk, odaköszönt: 'Jó napot, Szakonyi gróf!' Egyszer azt is említette, hallotta, hogy villát vettem Szentendrén. Magyaráztam, az csak egy nyaraló. Mire ő megjegyezte, hogy nem szereti a magántulajdont. 'Nézze, Aczél elvtárs - mondtam -, a leányfalui pártüdülőből nézve én is így vélekednék.' "

Szakonyi Károly azt is elmondta, szerinte a mai politikusoknak általában nincs humoruk, és ha van itt valami igazán aggasztó, akkor ez az.

A teljes interjú a 168 óra nyomtatott számában olvasható.