Amiből muszáj musicalt csinálni – Vörös és fekete Kaposváron

A színház ajánlója – Müller Péter Sziámi szavaival:

Amikor felvetettem az ötletet, magamban sejtettem, hogy nem lesz belőle semmi. Tökéletes az alapanyag, hibátlan és inspiráló a munkatársak köre - Tolcsvay László a legjobb színpadi zeneszerzők egyike, több közös alkotás van mögöttünk, Funtek Frigyest pedig színészkora óta nagyrabecsüléssel és szeretettel figyelem, igazán megörültem, hogy együtt dolgozhatunk. Csak éppen kétségem se volt, hogy lerágott csontot találtam, annyira kínálja magát zenés színpadra az alapmű. Annál jobban leesett az állam, amikor kikutattam, hogy nincs mit kikutatnom Claude Prey huszonöt éve született operáján kívül. Pedig itt írónak és zeneszerzőnek egyaránt bomba lehetőség adódik. Nagy dinamikában találkoznak a műben a világok és a jellemek, nagyok és egyetemesek az érzelmek és a spekulációk, nagy és egyetemes a színlelés és az intrika, és nem kevésbé nagy és egyetemes a tanulság sem. Túl ezen: már olvasva is hallom a hangokat zsoltártól az ipari zajon, báli táncon és katonazenén át az operaparafrázisokig és a gyászmiséig, és elképzelem, hogy akkor Tolcsvay Laci miket tud majd belehallani…

Ez nem csak a romantikus szerelem és a karriervágy drámája. Nem is csak egy feltörekvő, majd (halott) felnőtté érő kamasz pikareszkje. A kérdés nem az, amit a zanzák makacsul kiemelnek, hogy: „Pap vagy katona”? Ez a történet a fent és lent drámája. A kint és bent ütközője. A hölgyszobák falához- és az égbe támasztott létrák meg az elvétett ranglétrák tragikomédiája. A „mindenki hazudik” tablója.

Ha egy levágott fej beszélni tudna…, elmondhatná, miben tévedett, milyen ballépései juttatták őt idáig, mit lát be abból az életből, amikor még a helyén volt. És beszámolhatna arról is, hogy mi várta a benne lakó szellemet a túlvilágon.

Túl egy tucatnyi musicalsikeren se gondolhatok mást, mint amikor először vettem részt ilyesmiben: Nem kell, és nem lehet mindenből zenés darabot írni. De van olyan prózai mű is, amiből muszáj, mert a lényeg ilyenkor időszerűen és időtlenül ragyoghat fel a színpadon, a befogadást jócskán előmozdíthatja a kor nyelvén előadott színjáték és zene. Nem a poros konvenció színházi idejét éljük, hanem a merészen újraszült tradícióét.

Julien Sorel története

Stendhal klasszikus művének cselekményét, a Vörös és fekete történetét Hippolyte Adolphe Taine francia irodalomtörténész foglalta össze tömören:  „Julien szegény, paraszti származású fiú; a plébános latinra tanítja, házitanító lesz egy Franche-Comté-i nemesnél, de Rénalnál, és elcsábítja ennek feleségét. Amikor kitudódik a dolog, elhagyja a házat, és papnövendéknek megy. Az igazgató titkári állást szerez neki de la Mole márkinál Párizsban. Hamarosan nagyvilági emberré válik és szeretőjévé teszi de la Mole kisasszonyt, aki feleségül akar menni hozzá. De Rénalnénak egy levele cselszövő hipokritának festi le. Julien dühében kétszer rálő pisztolyával; halálra ítélik és kivégzik."

Forrás: Csiky.hu, Színház.hu

Fotók: Csiky.hu, Memlaur Imre