"Gyászunk leírhatatlan" - Bicskey Lukácstól búcsúzik az Újszínház

 

 

Megint fekete zászló lobog az Újszínház bejárata fölött: hároméves történetünk során másodszor veszítünk színészt – Helyey László után szerda hajnalban Bicskey Lukács is az Égi Újszínházba költözött.

Gyászunk leírhatatlan.
Lehajtott fejjel járnak a színészek, az irodisták, a műszak dolgozói és egyáltalán: mindenki.
A mozivásznak markáns arcú hőse a valóságos életben barátságos, világító–kék szemű férfi volt, szinte mindig akadt jó szava mindenkihez.

Legendásan hosszú hajú színészünk az évad elején lemondott néhány előadást azzal, hogy kivizsgáltatná magát.
Tehát bő fél éve…
Azóta nem is láttuk Lukácsot.

Betegségének hírei csak csurrantak–cseppentek, ő úgy gondolta: nem szükséges, hogy a világ keseregjen fölötte.
Bicskey Lukácsot nézőink hét előadásban láthatták nálunk: Jézusfaragó ember, Ábel, Pöttöm Panna, A vörös bestia, Nagyvizit, A bolond Ásvayné, Az a szép, fényes nap.

Természetesen a nagyközönség ismerhette őt máshonnét is.
Leginkább a filmvászonról. Maga is mindig szívesen beszélt róla, hogy játszott Donald Sutherlanddal, ám az aktuális sláger éppen most jön – április 30–án lesz a bemutatója a népszerű Argó című film második részének.
És ne feledkezzünk meg a Kurultáj Magyar Törzsi Gyűlés ünnepeiről se, ahol – Farkas Ignác kollégájával együtt – évek óta igen fontos szerepet töltöttek be „ünnepmesterekként”.
 
Visszatérve a Paulay Ede utcai színház, az Újszínház elárvult öltözőjéhez: szomorúan konstatáljuk, hogy Bicskey Lukács tükréből nem a művész néz ránk, hanem egy sápadt gyertyafény imbolygó lángja.