Ascher Tamást, az Örkény Színházban nemrég bemutatott Bernhardi-ügy rendezőjét a HVG kérdezte.
A HVG cikkéből:
"Schnitzler 1912-ben írott darabjának minden szava elhangozhatna ma is. Ingerült, egymás ellen heccelt emberek acsarkodása, és ahogy mindez hasznosul a politikai harcokban. A darabban ábrázolt korabeli antiszemitizmus mulatságosan hasonlít a maihoz, de behelyettesíthető volna bármilyen más megbélyegző ideológiával. Az alattomosság, a csapdába csalás, a hazudozás - mindaz, ami a működő politika természete, nagyszerűen nyilvánul meg ebben az esettanulmányban" - fogalmazott Ascher Tamás.
A rendező az interjúban hangsúlyozta, számára az az égető kérdés, képes-e hatékonyan képviselni a józan ész szavát korunk liberális értelmisége. "Nyilvánvalóan nem, akárcsak száz éve Bécsben. Bernhardi professzor fontos értékeket képvisel: az intellektuális függetlenséget és a szakmai autonómiát, de jó szándéka ellenére rosszul: a kiválasztottak gőgjével és narcizmusával. Ez nem menti fel a gőzös ideológiák szolgálatkész képviselőit, a kis kaliberű konclesőket; ott áll a két oldal egymással szemben, reménytelen dühökkel a szívében. Reménytelen helyzet" - tette hozzá.
Fotó: Domino Postiglione
A Színművészeti korábbi rektoraként ért támadásokról Ascher Tamás elmondta, persze bosszantotta, de a dologban mégiscsak a jelenség az érdekes. "A módszer elfogadhatatlan, ahogy hazugságok, féligazságok, vádaskodások nagy elméletté épülnek, ami mögött nincs más, mint mohóság, területfoglalási igény, sértettség. Amúgy jó néhány hasonló helyzetet éltem meg a múltban is. Akkor nem a nemzet, hanem a szocializmus védelmében ostorozták a szervilizmusra kevéssé hajló művészi közösségeket; a kaposvári színházban nemegyszer történt ilyesmi. Emlékezetes botrány kerekedett Állami Áruház-rendezésemből, amelynél nemcsak a szatirikus hangvétel volt a baj, hanem a hatás, a túl hangos siker - 'lázítottam az ifjúságot'" - mesélte a rendező.
"A hetvenes években nem lezsidóztak, helyette Nyugat-majmolónak neveztek, vagy egyszerűen liberálisnak. Az, hogy valaki a szabadságot tekinti a legfőbb referenciapontnak, a kádárizmusban ugyanolyan vörös posztónak számított, mint ma. Az utóbbi nyolc-tíz évben zúduló feljelentések és szitkok alapján akár meg is lehetett volna szüntetni a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Ehhez képest megelégszenek a szolid éheztetéssel. Annak idején a kaposvári színház is folyton a megszüntetés szélén táncolt. Csak elrémülve látom, mennyit torzulunk-görcsösülünk magunk is, miközben védeni próbáljuk a szabadság értékrendjét. Fájdalmas tény, hogy illúziónak bizonyult a huszonöt évvel ezelőtti remény az új nemzedékről, amely kacagva söpri félre a régi sérelmeket és gyűlölködéseket" - mutatott rá Ascher Tamás.
A rendező felháborító megosztásnak tartja az "úgynevezett nemzeti" és az "úgynevezett liberális" oldal kibékíthetetlen ellentétét. "Nem fogadom el, hogy a nemzeti elkötelezettségem bármiben is csekélyebb volna, mint mondjuk Balázs Péteré vagy Kerényié. A különbség a szervilitásban, a hatalommal való viszonyban van. Nem érdekel senkinek a politikai meggyőződése, de a kizárólag politikai alapú ízlésdiktátumot képtelen vagyok elfogadni" - szögezte le Ascher Tamás.
A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.