"Nem biztos, hogy ellen tudnék állni” – Pintér Béla válaszolt

Napjaink egyik legnépszerűbb független színházi alkotója, aki egy személyben ír, rendez, koreografál. Pintér Bélával a nol.hu készített interjút. Lapszemle.

A nol.hu cikkéből:

Pintér Béla beszélt arról, így tervezte-e a jövőt, amikor színházcsinálásba fogott: „Hát nem. Mindig zavarba jövök attól a kérdéstől, milyen koncepció mentén vezettem, vezetem a társulatot. Meglehetősen primitív a koncepció: mindig a következő előadásra koncentrálok, hogy az a lehetőségeinknek és a tudásunknak megfelelően sikerüljön. Eddig bevált” – árulta el, majd a színészi önmegvalósításról mesélt:

„A Simon Ferenc Bőripari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolába jártam, és egy barátom barátnője mondta, hogy őt ugyan nem vették föl a Pinceszínházba, de egy srác mondta, hogy a Szkénében is lesz egy felvételi, gyere már el. Száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. Azóta dolgozom itt, tíz évig „csak” színészként, aztán elérkezett a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy itthon már nem találok mestert, akitől tanulhatnék. Akkor jött a következő lépcső, megpróbálkoztam egy saját előadással. (…) Akkortájt már boldog-boldogtalan rendezett a környezetemben. Elkezdett motoszkálni egy majdani előadás víziója, aztán éreztem, hogy lassan ezt érdemes leírni, pályázni vele, vágjunk bele” – vázolta fel a kezdeteket.

Pintér Béla (fotó: Móricz-Sabján Simon, nol.hu)

Pintér Béla arról is szót ejtett, miért nem rendez más társulatoknak. „Nemet szoktam mondani, mert ez az én életművem, a művészi ambícióimat, színházi életemet maximálisan kielégíti a társulat. Plusz, ha engednék ezeknek a csábításoknak, az az idő, amit egy rendezés elvenne, esetleg a saját darabokhoz hiányozna” – vélekedett, majd arról is elmondta a véleményét, szerinte miért a Parasztopera „vált le” róla először.

„Szerintem azért, mert van benne kilenc olyan karakter, ami mindegyik színésznek ügy, mindenkit motivál. Jól eltrafáltuk annak idején. A zene nem gagyi musical, az erdélyi muzsikának megvannak a mélységei, mégsem kell hozzá zenei pallérozottság, hogy az emberek élvezni tudják” – fogalmazott, majd a darab megszületésének körülményeiről ejtett szót.

„A forma volt az elsődleges motiváló, az erdélyi népdalokat akartam úgy összerakni, hogy egy opera áriáit képezzék. Aztán nagyon hamar felötlött ez a történet, amit a nagymamámtól hallottam. Pintér nagymamáék egy tanyán éltek Szabadszállás és Fülöpháza között, ez a mai napig nagyon elhagyatott vidék. Mikor ezt a történetet mesélte, nyár volt, mentünk ki valami Krisztus-kereszthez, és akkor elmesélte, hogy jött haza a koma, és nem ismerték meg a szülei, aztán éjszaka baltával szétcsapták a fejét. Másnap jöttek a szomszédok, hogy na, boldogok vagytok-e, megjött a fiatok, mire mindketten megzavarodtak. Nagyjából így mesélte a nagymamám ” – részletezte, majd arról beszélt, nem érzi-e szükségét a kőszínházi működésnek.

„A dolgok mai állása szerint működne, meg tudnánk tölteni estéről estére, van hozzá repertoárunk is. Ha valaki azt mondaná, hogy rendelkezésünkre bocsátaná mindezt, nem biztos, hogy ellen tudnék állni” – árulta el Pintér Béla, végül a közelmúltban megszűnt alternatív társulatok példáján keresztül saját társulata jövőjéről is beszélt.

„Ez ellen az ember annyit tehet, hogy koncentrál az adott estére, és figyel, hogy hosszú távon a majdani bemutató minél magasabb színvonalú legyen, minél fájdalmasabb, humorosabb, pontosabb. Talán leszünk annyira bátrak, hogy ha kell, kimondjuk: ez ennyi volt, keressünk valami más formát, amelyben érvényesek lehetünk” – mondta.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

Forrás: nol.hu