"Elveszett a jövőbe vetett hit" - Eugenio Barba válaszolt

A Chronic Life című darab egy képzelt polgárháború utáni környezetben, öt emberi sorson keresztül próbálja visszatükrözni Európa jelenlegi érzelmi állapotát - mondta az MTI-nek Eugenio Barba olasz rendező, a Dániában működő Odin Színház vezetője a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón április 24-én és 25-én bemutatandó darabról.

"Elveszett a jövőbe vetett hit"

"Egyfajta feszélyezettséget érzek ma Európában, a jövőbe vetett hit elvesztését. A darabban egy képzelt európai polgárháború után járunk, amikor a kétségbeesés érzése keveredik valamiféle újrakezdés reményével. Nem konkrét történelmi helyzetet ábrázolunk, de nagyban hatott rám a délszláv háború" - magyarázta a rendező.

Barba elmondása szerint ebben a kontextusban öt emberi sorsot mutatnak meg, melyek legtöbbjének vezérmotívuma a szerelem, de inkább az érzés démoni ereje jelenik meg, mint megvalósult szerelmi történetek.

"A szereplők között két özvegy is van, az egyik egy terroristáé, a másik egy csecsenföldi menekült. De egy Kolumbiából érkezett fiatal fiú is megjelenik, aki az apját keresi Európában" - részletezte, hozzátéve, hogy a darabot 2011 óta csaknem 200-szor adták már elő.

Barba szerint egy színdarabnál sokszor ugyanúgy nem lehet egyértelműen megmondani, hogy miről szól, mint például egy szimfónia esetében, és ez nem is baj. "A sztori gyakran csak ürügy arra, hogy valami olyat mutassunk meg, ami hat a néző érzékeire, az agy nem konceptuális részére".

A kérdésre, felvet-e a darab megoldási irányokat a kiindulópontul szolgáló válságra, a rendező hangsúlyozta: a színháznak szerinte nem kell konkrét üzenetet megfogalmaznia vagy információt átadnia. "A darab nem mondja azt: ezt kell tenned vagy azt, és arról sem akar meggyőzni, hogy jobb idők várnak ránk. A színpadon zajló folyamatokat a nézők teljesen individuálisan fogadják be. A Chronic Life esetében sokan az apa-fiú vonalat emelték ki, másokra a férj elvesztésének története hatott erősebben".

"Hogy hat-e még rám India?"

Eugenio Barba kiemelte: nagy örömmel térnek vissza Budapestre, ahol 1985 és 2001 között sokszor vendégszerepeltek a Szkéné Színházban, a teátrum akkori vezetője, Regős János meghívására. Szintén nagy örömmel fogadta, hogy Hamu és gyémánt országa című könyve a napokban jelent meg magyarul a Nemzeti Színház Kiskönyvtárának első kiadványaként, Regős János és Pályi András fordításában.

A kötet első részében Barba lengyelországi tanulmányairól és mesterével, Jerzy Grotowskival való kapcsolatáról ír, második része pedig Grotowski 26 hozzá írt levelét tartalmazza.

Mindkét részből kitűnik erős vonzódása Indiához, ez azonban, mint mondta, az utóbbi két évtizedben megfakult. "Hogy hat-e még rám India? Talán túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen erős befolyások érjenek... De a viccet félretéve, még mindig mélyen vonzódom az indiai kultúrához és valláshoz, sokat olvasok ezen a területen. Azt az örömet ugyanakkor, amellyel egykor India felé fordultam, nagyrészt elvesztettem, amikor egy nagyon kedves barátom és kollégám, Szandzsukta Panigrahi indiai táncos 1997-ben meghalt. Ő megtestesítette számomra mindazokat az esztétikai és vallási értékeket - így például az alázatot és a kitűnőségre való törekvést - , amelyeket India számomra jelentett. A halála óta jórészt elvesztettem az India iránti lelkesedésemet, magam sem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért".

Egy "kulturális sokkhatásról" 

Felidézte, milyen "kulturális sokkot" jelentett számára, amikor 17 évesen Dél-Olaszországból Norvégiába emigrált. "Nagyon izgatott, hogyan van az, hogy itt ennyire mások az emberek, mint otthon, Olaszországban, miközben persze azt is láttam, hogy olyan alapvető emberi dolgokra, mint valakinek az elvesztése vagy a szerelem, mégiscsak hasonlóan reagál mindenki. Ezek a kérdésfeltevések vezettek el a kulturális antropológiához és a vallástörténethez, Indiához és a szúfi irodalomhoz".

Barba szerint a színház 

Barba szerint a színház szorosan összefonódik az identitás és a szabadság keresésével, utóbbi politikai és lelki értelmében egyaránt. "Az ember azért kezd színházat csinálni, mert el akar menekülni valahová, újabb és újabb identitásokat ölt magára. És mégis, paradox módon megtalálhatja így valódi identitását és szabadságát. Az ember persze politikai szabadságra is vágyik. Én úgy látom, hogy a politikusok java része ma azért veszítette el a hitelességét, mert a nyelv, amelyet használnak, olyan, mint egy könyvelőé. Kizárólag gazdasági fogalmakkal érvelnek, miközben a múlt századok eszméi teljesen eltűntek".

Eugenio Barba Dél-Olaszországban született 1936-ban. 1954-ben emigrált Norvégiába, majd a Hamu és gyémánt című Wajda-film hatására Lengyelországba ment, ahol 1961-től 1964-ig Jerzy Grotowski közeli munkatársaként dolgozott. 1964-ben alapította meg az Odin Színházat (Odin Teatret), amely 1966 óta a dániai Holstebróban működik. Rendezői munkája mellett könyvek, tanulmányok sorát jelentette meg. Magyarul a most kiadott Hamu és gyémánt országa előtt két kötete jelent meg, a Kísérletek színháza 1965-ben, a Papírkenu 2001-ben látott napvilágot.

Forrás: MTI, Színház.hu