Duettezhet-e egy táncos és egy vonal? - Villáminterjú a Tünet Együttes grafikusával

Április 16-án és 17-én mutatja be a Tünet Együttes legújabb előadását Az éjszaka csodái címmel, a Trafóban. A Weöres Sándor inspirálta előadás nem mindennapi látványáról Taskovics Évi grafikussal beszélgettünk.

Az éjszaka csodái című Tünet Együttes bemutatójában a látványért felelős stáb tagjai rajtad kívül még Mezei Ildikó és Samu Bence. Mióta ismeritek egymást, mióta dolgoztok együtt?

A mi ismeretségünk az egyetemi időszakra tehető, ugyanis 2007-ben végeztünk a MOMÉ-n. Mind a hárman vizuális kommunikáció szakra jártunk, s azon belül Ildikó grafikus, Bence videó, én pedig animáció szakra. Így hárman korábban még sosem dolgoztunk, de ldivel már az egyetem alatt Taliándörögdön, a Művészetek Völgyén készítettünk közösen egy installációt, illetve egy évvel ezelőtt a székesfehérvári színháznál dolgoztam egy gyerekdarab animációin és hátterein, amiben ő készítette el az egyik jelenet grafikáit. A véletlenek emellett úgy hozták, hogy Ildikóval igen jó barátságban vagyunk, s egy lépcsőházban is laktunk egy ideig.

Hogyan találkoztatok Szabó Rékával, az előadás rendezőjével? S, amikor felkért benneteket a munkára mit gondoltatok?

Elsőként Samu Bencét kérte fel, hiszen Réka ötletét, itt Magyarországon, ha nem is ő egyedül, de a legjobban ő tudja megvalósítani. Az ötlet pedig az volt, hogy a színpadon élőben rajzoljon egy grafikus, akinek a rajzolt vonalai kontaktusba tudnak kerülni a táncossal, a mozgó testtel. Ezt követően találkozott Mezei Ildikóval, aki az animációk elkészítéséhez ajánlott engem. Miután felhívott Réka, nagyon izgalmasnak találtam a feladatot és, hogy így együtt tudunk dolgozni Ildivel, s Bencével kifejezetten örültem.

Hogyan kezdődött a munka a Tünet tagjaival?

A kulcsszó talán az volt: Menőmanó. Bizonyára sokan emlékeznek az ismert animációs sorozatra, amely végül megadta az alapképletét az előadásnak. Elsőként elolvastuk a verset, amely egyként inspirált minket, s az első próbák ötleteléssel teltek. Ildi festményeket hozott én pedig rövid animációkat készítettem. Elkezdtünk messziről közelíteni a közös megoldás felé. Rendkívül izgalmas volt ez a fajta tapogatózás, míg végül ötletek töredékeiből egyszer csak összeállt a darab. Ildi meglévő festményei közül pár be is emelődött az előadásba, mert az ő képeinek a hangulata igazán passzolnak Weöresnek ehhez a verséhez. Vannak jelenetek, amelyekben teljes egészében vegyítve vannak montázsként a képeink, én azonban inkább az animáció oldaláról közelítettem az előadáshoz.

Mit gondolsz Az éjszaka csodái című versről?

Amikor elsőként olvastam, számomra egyértelmű volt a mű erős vizualitása. Burjánzik, lüktet és kavarodik, s ez visszaköszön az előadásban.

Van kedvenc képed a darabban?

Nehéz megmondani. Nincs kedvenc, de azok a történések, amelyek a képet és a táncost összekotik, dobogós helyen állnak. Azt a jelenetet például nagyon szeretem, amikor a vonal duettezik a fiú táncossal, Szász Dániellel és utána Furulyás Dóri úgy táncol, mint az előzőekben megrajzolt nő.

Mesélj a próbákról!

Játszottunk, nagyon sokat kísérleteztünk a hozott anyagokkal és az élőben rajzolással. Egyszer a táncosok, Dóri és Dani elkezdték magukat telefonnal világítani, s ahogy a profiljuk megjelent kinagyítva a tüllön, egyfajta dimenzióváltásba kerültünk. Ez a pillanat meghatározó volt. Vagy például, amikor az első jelentek egyike, hogy Dani megismerkedik a vonallal, aki kacérkodik vele, egy ideig nem akart működni. Majd helyet cseréltek, Dóri táncolt, fiú lett a vonalból, és ez segítette a továbblépést a jelenet megszületéséhez. Az is jó volt, amikor a táncosok kipróbálták a tabletet, ők rajzoltak vagy játszottak a szoftverrel és jöttek újabb ötletek.

És ti?

Nem, mi nem táncoltunk.

A te szakmádban mi a csúcs?

Az animáció nagyon szerteágazó műfaj. A szakma csúcsa lehet egy rangos filmfesztiválon való szereplés vagy egy impozáns képzőművészeti kiállításon való részvétel vagy valamilyen innovatív technológiában társalkotó és még biztos van sok más csodás dolog is.

Könyvek elején a szerzők szoktak ajánlást írni. Te kinek ajánlod az előadást?

Kb. 12 éves kortól mindenkinek.

Kérdezett: Kmety-Molnár Györgyi