Cameron McMillan ismét a Pécsi Balett számára koreografált: az Orfeusz és Euridiké premierje április 24-én látható a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínpadán.
A Pécsi Balett ajánlója:
Christoph Willibald Gluck muzsikájának és librettójának inspirációjára, abból kiindulva alkotja meg legújabb koreográfiáját a Pécsi Balett számára Cameron McMillan, aki immár harmadik alkalommal dolgozik együtt a társulattal.
Fotó. Móró Máté
Az elmúlt évadok tematikáját követve ismét a bemutatóhoz készül a zenei anyag: Gluck operájának témái Riederauer Richárd kortárs kompozíciójába szőve emelkednek a mítosz világába. Az archaikus és szimbolikus elemeket Molnár Zsuzsa díszlet- és jelmeztervező értelmezi újra a modern dizájn esztétikája szerint. A táncművészek által megformált karakterek és jelenetek pedig újramesélik az európai kultúra egyik legnagyszerűbb történetét.
Cameron McMillan a darabról:
"Már gyermekkoromban elvarázsolt az ókori görög mitológia. Emlékszem, miközben újra és újraolvastam e másvilági mítoszokat, elképzeltem ezt a rémisztően csodálatos világot és hinni akartam benne, ebben a vad univerzumban, ahol istenek és szörnyek csatáznak egymással a hatalomért, játszva hősökkel, esendő emberekkel. A világ megteremtése a köré fonódó mesés történetekkel egyszerre gyönyörű és brutális. A mitológia évezredek óta a művészet egyik legerősebb inspiráló forrása, megjelenik már a legkorábbi irodalmi és filozófiai emlékekben.
Fotó. Móró Máté
A költő Orfeusz alvilági utazása az egyik legerősebb mitológiai történet, melynek lényege ma is jelen van hétköznapjainkban: a gyász, a szerelem, a veszteség átélése…, de talán ennél is inkább szól a művészet erejéről, az ihlet kereséséről és az igaz művészi elkötelezettségről. Orfeusz Ámor segítségével alászáll az alvilágba, hogy visszahozza Euridikét - remélve, hogy képes lesz meggyőzni az isteneket és elengedik szerelmét. Próbálkozása hiábavaló, hiszen a legutolsó pillanatban vágya legyőzi; nem tudja betartani az istenek kérését, hogy ne nézzen hátra miközben Euridikét a fénybe kíséri. Orfeusz művész. Pillantása Euridikére egyszerre szimbolizálja emberi esendőségét, gyengeségét és művészetének ihletadó forrását. Bukása nélkül sosem talált volna ihletet. Büntetése ellenszegüléséért az örök magány. Szerelmét dalaiban énekelheti, zenéjében jelenítheti csak meg" - nyilatkozta Cameron McMillan koreográfus.
Forrás: Pécsi Balett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.