Márta István gondolatai a POSZT-ról.
Márta István írása:
Taub János instrukcióinak alapmondatát ajánlanám a tisztelt szakma és szakma közeliek figyelmébe: „.. csak egy pillanat, nézzük meg mi is a főcsapás? ”.
Mivel volt némi közöm a POSZT-hoz, mivel 3 esztendeje gyakorlatilag pécsi lakos vagyok;
halkan és csöndesen megjegyezném, hogy a fesztivál egyik legfontosabb célja a közönség szeretetének, megbecsülésének, tapsviharának, vagy okos csendjének megszerzése, ez esetben megtartása! A POSZT-ért rajongó pécsi színházfanatikus, éjjel sorban álló, netet bombázó publikumot egyáltalán nem szabadna a szakma belső életének anomáliáival terhelni. A mai világban becsülni kell az értő közönséget, hagyni, hogy kiemelt ünnepként (lásd. a fesztivál szó jelentése) imádhassa, vagy épp szidalmazza a produkciókat, hagyni, hogy magáénak érezhesse, tudhassa az esemény egészét. Beavatott lehessen ebben a néhány napban. Formálható és formáló. (Arra a 10 ezres látogatottságra gondolok, amely szinte teltházas előadásokat produkál. Nem beszélve a színház hívószavára megjelenő 85 ezres „off” látogatottságról.)
Aztán halkan és csöndesen azt is megjegyezném, hogy a város még 65 millió forintot is tesz a kalapba - egy picinnyel többet, mint az állam - persze ez jó az imázs, a terek, helyszínek kihasználásának szempontjából, de mégis nem néhány százezer forintról beszélünk drága Hölgyek, Urak! Apropos. Teszi ezt úgy, hogy többségi tulajdonosként semmibe nem szól bele, konzekvensen távol tartja magát a szakmai kérdésektől.
Aztán halkan súgom; hagynám békében dolgozni azt az operatív ügyvezető,„áthidalót”, akinek szakértelme, ügyszeretete és bizony évtizedes rutinja sok esetben segítette a tisztelt szakmát és szakma közelieket a problémák megoldásában.
Csöndesen arra is emlékeztetnék mindenkit, hogy nem szabadna tönkrevágni azt, ami – a hibáival együtt is – sokunk élménye. Idős fiatalnak, fiatal öregnek. Zenésznek, rendezőnek. Fővendégtől újságíróig. Zsűristől, színészestől, rendezőstől, sértőtől és sértődöttől, jordánostól, liberálistól konzervatívig, a kiváltságostól a partvonalasig, a díjazottól a hoppon maradtig.
Még ha jogosak és indokoltak is az indulatok. Még ha igaza is van mindenkinek! Akkor sem..
Miért veszett ki belőlünk az irónia és humor? Valami más bolygóra tévedtünk Barátaim? Bizony, az a csatabárd…
2015-04-17
Márta István
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.