"Semmit nem értettetek meg" - Csáki Judit levele Csizmadia Tiborhoz

Csáki Judit kritikus levelet intézett Csizmadia Tiborhoz.

Azután írt a Magyar Színházi Társaság elnökének, miután megegyeztek a Magyar Teátrumi Társaság elnökségével arról, hogy az idei POSZT zsűrijébe mindkét szervezet 4-4 jelöltet állít önállóan. 

fotó: Filep István / MTI

Csáki Judit kritikus levele:

Tisztelt Elnök úr, kedves Tibor!

Látom, megegyeztetek, van konszenzus és kompromisszum: mindkét társaság 4-4 tagot küld a zsűribe, és ezzel el van intézve az egység.

Semmit nem értettetek meg ebből az egészből, ami most zajlott-zajlik; még azt sem, hogy ez nem arról szólt, hogy a korábbi egyeztetéseknél nem viselkedtetek karakánul. A személyes vetület egyrészt öt perc alatt elillant, másrészt teljesen lényegtelen.

Ha elolvassátok azt a néhány összefoglalást, ami a színházi szakma megosztottságával kapcsolatban mostanában született (Karsai Györgyére gondolok elsősorban, de okulhatnátok Sándor L. István írásából is), tudnotok kellene, hogy a mostani történet egy utolsó utáni csepp volt egy túlcsorduló pohárban. Tudjátok is – csak nem akarjátok tudni.

Az, hogy Vidnyánszkyék „szakmai szervezetként” aposztrofálják a Teátrumi Társaságot, elemi legitimációs érdekük. Csakhogy ettől ez még nem igaz: politikai alapon jött létre, politikai célkitűzések szerint működik, a jelenlegi hatalmi struktúrában összehasonlíthatatlanul nagyobb érdekérvényesítéssel, mint ti. Centrális erőtér van ott is, akár az országban – nagyjából ugyanolyan állapotban. Csakhogy immár ti is „szakmai” szervezetről beszéltek, mintha nem hallottatok volna a „területfoglalásról”, a „remény színházáról”, meg arról, hogyan kell lecserélni, leváltani, kiszorítani mindazokat, akik másként gondolkodnak, és közben „liberálisan” hangoztatni, hogy itt mindenkinek tere és helye van.

Ti nem vagytok abban a helyzetben, hogy „kiszorítsatok” bármit vagy bárkit. Ez helyes. De ettől még a kiszorítottakat, a függetleneket, a méltatlan pályázati procedúrák és kuratóriumi döntések nyomán ellehetetlenülő szakmai áldozatokat védhettétek volna, kicsit többel, mint keservesen kinyomott, többnyire semmitmondó nyilatkozatokkal. Őket ugyanis tényleg érdemes át- és megmenteni, ellentétben a POSZT-tal, amiért most küzdötök, és hát nem tudjátok, miért is küzdötök. Beleállhattatok volna a szakmaiság elvi képviseletébe, sőt, csak abba állhattatok volna bele, és nem most, hanem sok évvel ezelőtt – és akkor nem kellene nyavalyás kis „kopromisszumokkal”, „konszenzusokkal” bíbelődni. Nem kell kollaborálni azzal, amivel egyetlen közös elv nincsen.

A Teátrumi Társasággal, Vidnyánszky Attilával nekem semmi dolgom. Színházat nézek, sokat, nem válogatok a két társaság színházai közt (zárójelben ideírom, hogy látok-hallok eleget különféle teátrumiak panaszaiból a megosztottság miatt, de ők színházi emberek, és nem kibélelt próféták), és írok róla, amíg van hová. Alkalmasnak gondolom magam arra, hogy színházi versenyhelyzetben elfogulatlanul megítéljek előadásokat. Tudok érvelni, elemezni, és ismerem a terepet. Ezért vállaltam el a zsűritagságot.

De arra alkalmatlan lennék, hogy velem legitimáljatok egy ilyen képtelenséget, amit most kompromisszumnak neveztek. Nem fogok tárgyi szempontokról győzködni mégoly kedves, jóindulatú, de mégiscsak a „hovahúzás” jegyében odaküldött embereket – és nem azért, mert félnék a vitától.

Hogy is képzelitek? Négy ember innen, négy ember onnan mondja a magáét; és mi lesz az a „magáé”? Nem kellene a díjakat is megfelezni? Vagy bekövetkezik – ez a legvalószínűbb – a látványos összeborulás, közös örvendés, hogy van POSZT, és a többi nem számít? Hazugság itt meg ott?

Most ügyesen és látványosan kettéosztottátok a szakmát. Eddig is ketté volt osztva, de most rá is bólintottatok: legitimáltátok. Ez, mondjuk, olyasmi, ami megér egy üveg pezsgőt Pécsett. Lehet közösen ünnepelni a POSZT-on – egészségetekre.

Csáki Judit

kritikus

Színház.hu