Bíró Bence az SZFE végzős hallgatója, a Katonában készülő Faust I-II. dramaturgja. Korábban már dolgozott együtt Schilling Árpáddal, új munkájáról és annak kihívásairól kérdezte őt Csikós Kornélia, a Katona blog szerzője.
Fotó: http://szinhaz.blog.hu/media/image/2015-04-23/11899413/katona_reblog.hu
- Hogyan kerültél a Faust alkotói közé, mint dramaturg?
- Schilling Árpád hívott. Két évvel ezelőtt jelentkeztem nála szakmai gyakorlatra, és már dolgozhattam vele illetve a Krétakörrel A Párt című előadásban, a Trafóban.
- Mennyi és milyen jellegű munkád volt a Márton László által fordított szöveggel?
- Márton László az első részt 20 évvel ezelőtt már lefordította. A második rész fordítására ehhez az előadáshoz kérték fel. Ahogy haladt, folyamatosan kaptuk tőle az újabb szövegrészeket, így mi is fokozatosan kezdtünk el dolgozni. Először a szöveg megértése volt a nehéz feladat. Én mondjuk negyedszeri olvasás után mertem kijelenteni, hogy valamennyire felfogtam. Aztán meg kellett találni benne a drámát, illetve azt, hogy ezt az összesen 12 ezer sornyi szöveget milyen formában lehet színpadon megszólaltatni. Az értelmezésben és a szövegkönyv alakulásánál Márton László is sokat segített: októbertől kezdve január végéig Schilling Árpáddal hármasban rengeteget ültünk a nappalijában, és ő – pogácsázás és teázás közben – nagyon élvezetesen elmagyarázott nekünk sorról-sorra mindent, amire rákérdeztünk. Árpád persze elég határozott elképzelésekkel rendelkezett. Voltak részek, amikről már a munka legelején tudta, hogy biztosan nem szeretné a szövegkönyvben hagyni. Az én feladatom tehát az volt, hogy a lehető legjobban rákapcsolódjak Árpád gondolkodásmódjára. Az általa kiválasztott fontosabb pontok köré, az általa kijelölt irányvonalak mentén kellett összeszerkeszteni az előadások szövegét.
Fotó: Katona facebook-oldal
- Mennyi előkutatást kellett végezned a műről, annak keletkezéséről, Goethe koráról?
- Dramaturgként természetesen a feladatom, hogy a mű hátteréről minél többet megtudjak, és én ennek érdekében meg is tettem minden tőlem telhetőt. Ám hamar rájöttem, hogy hiába olvasom hónapokon át éjjel-nappal a Goethe-szakirodalmat, akkor sem fogom negyven éve olvasni. Viszont ott volt Márton László, aki a nekünk tartott kis Faust-szemináriumával pótolta az én hiányosságaimat. Mindig elmondta, hogy az egyes szövegrészeknek még hány meg hány jelentésrétege van, vagy hogy Goethe milyen gondolatokat társíthatott hozzájuk. Ő ugyanis, megkockáztatom, mindent tud Goethéről és a Faustról.
- Sokat változtattatok a fordított szövegen?
- Változtak sorok. De soha nem változtattunk a szöveg értelmén, pláne nem tettünk bele direkt aktuális dolgokat. Végig az volt a cél, hogy valóban Goethe Faustja szólaljon meg a színpadon. Megpróbáltunk a végsőkig kitartani Márton László fordítása mellett. A vájt fülűek minden bizonnyal találhatnak majd helyeket, ahol megbicsaklik egy kicsit a verselés, de fontos, hogy az eltérések mindig a mondhatóságot és az érthetőséget szolgálják. Lesz az előadásban két kórus is, ezért egyes helyeken össze kellett kovácsolni a zenét és a szöveget. Előfordult olyan eset, amikor a Dargay Marcell által komponált zene nem illeszkedett mindenhol pontosan a szövegre. Néhány esetben ezért a sorokat utólag kellett a zenéhez igazítani. De ennek a fordítottja is megtörtént.
- Mennyire izgulsz az előadás miatt?
- Az előadásért nem izgulok, mert abban biztos vagyok, hogy lesz valamilyen. Vagyis hogy nem lesz semmilyen. És nekem ez számít igazán, hogy ne lehessen elmenni mellette szó nélkül. Ne lehessen legyinteni rá, mondván elég jó volt, majd egy hónap múlva nem emlékezni belőle semmire… Inkább attól tartok, hogy mennyire tud hozzá kapcsolódn a közönség, hogy felfedezik-e benne a saját problémáikat, és hogy a látottakat mennyire tudják majd kötni a mindennapjaikhoz. Ez a szöveg egy nagyon elvetemült költői szöveg. A színészek is, mi is megbirkóztunk vele, és azért izgulok, hogy ez a közönségnek is sikerüljön. Az pedig fantasztikus lenne, ha nevetni is tudnának rajta.
Bíró Bence (fotó: Táborosi András)
- Végzős hallgató vagy az SZFE dramaturg szakán. Ez a munka a diplomamunkád?
- A tanárok azt mondják, nem lehet megítélni egy előadás alapján, hogy mennyi munkát tett bele egy dramaturg. Ezért a rendezőkkel vagy a színészekkel ellentétben nekünk nincs diploma-előadásunk. De azért a szakdolgozatomat persze a Faustból írom: Schilling Árpád rendezéséből, a közös értelmezésből kiindulva, és azt összehasonlítva más Faust-interpretációkkal.
- Hogy érezted magad a munka során?
- Egy Faust-előadáson dolgozni valóságos dramaturgi álommeló. Nekem ráadásul ez az első ilyen nagy dramaturgi munkám. Arról nem is beszélve, hogy pont itt, a Katonában… Furcsa volt ebbe belecsöppenni, és rettegtem attól, hogy ehhez én kevés leszek. Aztán látván, hogy a félelmemmel nem vagyok egyedül, hamar megnyugodtam, és most már azt gondolom, hogy határozottan jó élmény volt itt és ezzel az anyaggal dolgozni. Sőt! Tulajdonképpen nagyon boldoggá tett ez a munka!
- Mit jelent neked, dramaturgnak a Faust - mint mű?
- Jelenleg magát a színházat. Illetve a színházzal, az előadás-csinálással való küzdelmet. Goethe Faustja arra született, hogy színpadra kerüljön. A szöveget látva mégis könnyen az lehet az ember benyomása, hogy Madách Tragédiájához hasonlóan talán ezt is jobb olvasni, mint színpadon látni. Ennek az ellenkezőjét igyekszünk most bebizonyítani.
Az interjút készítette:Csikós Kornélia
Forrás: http://szinhaz.blog.hu/media/image/2015-04-23/11899413/katona_reblog.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.