A nyolcvanas évektől a legendás, szabadszellemű szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanáraként egy sor ismert művészt indított el a pályán Alföldi Róberttől Gáspár Sándorig. Keserű Imrét kérdezte a HVG. Lapszemle.
Arról, hogy egyfajta homo politicusnak ismert, Keserű imre elmondta, a hetvenes években a szegedi egyetemi színpadnak volt a tagja, ami a lehetőségekhez képest politizáló hely volt. “Persze nem mai értelemben, de az a fajta forradalmi ethosz nagyon jellemző volt a működésünkben, hogy „az embernek dolga van, és nem lehet beletörődni, hogy minden így maradjon. (…) Klasszikus Kádár-kori meccsek zajlottak, mindenki kipróbálta, meddig mehet el, hol van az a fal, ahol meg kell állni. Arról kellett egy-egy produkció vagy bármilyen aktivitás kapcsán döntenie mindenkinek, hogy ha már látja a falat, bevállalja-e azt a rizikót, hogy betöri-e a fejét, vagy sem” – magyarázta a színházpedagógus.
“Mindenki kitalálta magának, melyek azok a beszédmódok, amivel a kényesebb témákat is el lehet mondani. Erre klasszikus példa az István, a király. Nem kellett sok hozzá, hogy belelássa a rockoperába mindenki Kádárt és Nagy Imrét, de ügyesen úgy volt megoldva, hogy örültünk István győzelmének, de közben elsirattuk Koppányt is. Ráadásul a végén elénekeltük a Himnuszt, tulajdonképpen „annak örömére”, hogy győztek a németek” – emlékezett Keserű Imre, aki 1980-ban került Szentesre, ahol egy akkor szokatlanul nyitott, szabadszellemű gimnázium és drámatagozat működött.
Arról, hogy engedte ezt akkor a hatalom, elmondta: “Ez nagyrészt az iskolavezető, Bácskai Miska bácsi lavírozásán múlott. A szentesi pártvezetőknél valahogy elérte, hogy elhiggyék: ez a gimnázium a szocialista nevelés fontos kísérleti műhelye.”
Keserű Imre arról is beszélt, hogy nem volt olyan diákelőadás, ami kiverte a biztosítékot. “Sosem azzal volt a probléma ekkoriban, ha valamit nagyon erősen sugallt egy darab, hanem, ha benne marad egy-két tiltott hívószó. A diákszínpadi előadásokat mi sem szerettük volna valamilyen szócsőként használni. Egy-két szóvicc miatt azért letoltak. Például a „kevés vagy, mint Moszkvában a dísztemetés” már erős volt. Miska bácsi behívott, mondta, hogy bántani fognak minket emiatt. Megígértem, hogy kiveszem. Nem vettem ki, de semmi nem történt” – mesélte.
“ Hogy ez milyen sziget, csak akkor érzékelték a diákok, amikor végeztek. Utólag jöttek rá, hogy milyen jó dolguk volt, milyen szabad légkörben tanulhattak” – tette hozzá Keserű Imre.
A teljes interjút, melyben politikai szerepvállalásáról is vall, itt olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.