Tévésorozatokban játszik, szinkronizál, nagyjátékfilmet forgat, miközben a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja. Földes Esztert az Origo kérdezte.
A kérdésre, miért maradt annak idején az Újszínházban, amikor Tarlós István Dörner Györgyöt nevezte ki a színház élére, Földes Eszter elmondta, februárban történt a váltás, a szerződése pedig nyárig szólt, voltaképp azt töltötte ki. Megcsinálta a Földindulás című darabot, már csak azért is, mert kíváncsi volt, milyen az új vezetéssel dolgozni.
"Nem tartottam attól, hogy 'juj, ha itt maradok, majd megbélyegeznek'. Úgy voltam vele, hogy szeretném én megtapasztalni, hogy működnek a dolgok, és a saját véleményemet kialakítani. Megpróbálom, és ha kiderül, hogy ez az én helyem, akkor felvállalom, és maradok. De nem éreztem így. Jól jött, hogy a szerződés lejárt, és indulhattam megnézni, máshol milyen. Olyan vagyok, hogy egy idő után hajt valami, hogy továbbmenjek, és kipróbáljak mást, még akkor is, ha valahol jól érzem magam" - mondta a színésznő.
Fotó: Bielik István, origo.hu
Földes Eszter azt is elmesélte, miért ment ezután Székesfehérvárra a Centrálban töltött egy évadot követően. A legvonzóbb az volt számára, hogy Székesfehérvárra nagyon erős színészi "anyagot" sikerült leszerződtetni. Sokan kötöttek ki ott az Alföldi-féle Nemzeti társulatából vagy az Új Színházból, például Gáspár Sándor, Cserhalmi György, Derzsi János, vagy Szikora János. "És ugye, a Centrál inkább a könnyedebb, bulvárosabb darabokat preferálja. Nem fognak elővenni, mondjuk, egy Lear király-t, pedig fiatalon elengedhetetlen a fejlődéshez, hogy legyenek nagy és nehéz feladatok az ember előtt. Meg amúgy is, a klasszikus színház picit közelebb áll a szívemhez, szeretem a mélyebb darabokat. Igaz, az emberek inkább a könnyedebb műfajokból ismernek engem – pedig az egyébként számomra sokkal nehezebb" - tette hozzá.
"Volt egy nagyon intenzív időszakom, próbákkal, szinkronnal és tévéműsorokkal. Egyszer csak azt vettem észre, hogy napi 14–18 órákat dolgozom, és kezdem elveszíteni a fonalat, hogy ki vagyok, hol tartok, és mit akarok. El lehet veszni abban, hogy folyamatosan más karakterekben mozogsz és beszélsz. És el lehet abban fáradni, hogy amikor elbújnál a világ elől, és csak sírnál a sarokban, akkor is mosolyogni kell és nevetni. Aki ezt a pályát választja, azért ezt tudja, és valahol élvezi is, de kell tartani egy határt, és időnként kicsit leállni" - hangsúlyozta Földes Eszter.
A tavaly elnyert Soós Imre-díjjal kapcsolatban - amit fiatal pályakezdő tehetségeknek ítélnek oda évente - a színésznő elmondta: fontos számára a visszajelzés, de inkább csak a hozzá közel álló embereké. "Amúgy nem vagyok nagyon megfelelési kényszeres, inkább a fejlődésemmel, a belső utammal foglalkozom. Sosem vágyom arra, hogy mindenkit elkápráztassak, vagy csak jókat írjanak rólam. Az a fontos, hogy a próbaidőszak alatt mi történik velem, és hogy Földes Eszterként a következő szerephez mit viszek tovább. Ez egy hosszú út, nem feltétlenül most, ennyi idősen kell zseniális színésznőnek lenni, és azt hiszem, igazán a halál pillanatában dől majd el, hogy sikerült-e" - mondta Földes Eszter.
A teljes interjú itt olvasható.