Mucsi Zoltán: "Egyszerre próbálunk hatni az emberek eszére és lelkére is"

Többek közt a Nézőművészeti Kft. által nemrég bemutatott Don Quijote kapcsán kérdezte Mucsi Zoltánt az Origo.

Az Origo cikkéből:

Mucsi Zoltán elárulta, Scherer Péterrel már húsz éve, az ismeretségük elején is tervezték, hogy színre vigyék a Don Quijotét. "Rém egyszerű a magyarázata: pont volt egy szép kis körszakállam, ami passzolt a karakterhez. Később a Bárka Színházban is kétszer nekirugaszkodtunk Cervantes klasszikusának, de ott sem sikerült eljutni a bemutatóig. Aztán mikor összeállítottuk az idei évadot, újra eszünkbe jutott, és megkértük Parti Nagy Lajost, írjon nekünk egy színpadi változatot. Szóval ez egy régi sztori, de nem azzal feküdtünk le minden este az elmúlt húsz évben, hogy mikor mutatjuk már be a Don Quijotét" - mondta Mucsi Zoltán.

"Nem véletlenül égett be ez a két ikonikus figura olyan mélyen a kultúránkba. Sokan azt se tudják, ki az a Cervantes, de Don Quijotéről és Sancho Panzáról mindenki hallott már. Tudod, az az idióta szélmalomharcos meg a kövér barátja, akik olyan hülyeségeket csináltak. Szerintem ez a fura páros rengeteg titkot hord magában. Miért van együtt ez a két homlokegyenest különböző világlátású és alkatú ember? Mi köti össze őket? Közben az ideakeresésről is szól. Hogyan érdemes élni, és hogyan élhetjük túl a mindennapok szarjait? Teremtünk egy külön világot magunknak, ahova időnként kivonulunk a szürke vagy nyomasztó valóságból? Kiderül, hogy nem csak az lehetek, akinek magamat gondoltam. Rengeteg izgalmas kérdést vet fel. Ezeket próbáljuk mi is közvetíteni a színházban. Egyszerre próbálunk hatni az emberek eszére és lelkére is" - fogalmazott a színész.

Fotó: Dudás Szabolcs, Origo

Arra a kérdésre, sosem érezte-e úgy, hogy foglyul ejti a kultikussá vált Kapa-karakter, Mucsi Zoltán így felelt: "Azzal mindig meg kell küzdeni, hogy mikor válságba kerülsz, ne nyúlj a panelekhez. Az ember reflexszerűen ezekre támaszkodik, ha nincs más ötlete. Ilyenkor kell a jó csapat és a jó rendező, aki ezt kiszúrja, és szépen lefaragja. Bizonyos ponton túl persze nem tudunk kifordulni magunkból, de az már a totális kiüresedés jele, ha mindig csak a panelekhez nyúlunk."

A Scherer Péterrel közösen alakított, kultikus Kapa és Pepe figurájáról elmondta, egy pontig lehet tanítani az irodalmat, a zenét, a színházat, de vannak dolgok, amik nem taníthatóak. "Az például nem tanítható, hogy valaki felmegy a színpadra, és a nézőtéren csend lesz. Vagy csinál egy mozdulatot, és nevetnek az emberek. Úgy tűnik, mi ketten együtt jelentünk valamit. Már eleve abban vibrál valami feszültség, ahogy kinézünk, ahogy vagyunk. Ezt szúrta ki Jancsó Miklós és még pár rendező, ezt szerette meg a közönség, és úgy tűnik, azóta is működik a dolog."

A színész szerint a színház és a filmezés között lényegét tekintve nincs különbség: mindkettőnél bele kell bújni valakinek a bőrébe. "A módszer viszont nagyon más. A színházban próbálsz 6-8-10 hétig, míg szép lassan elkezd a figura tömbösödni. A filmnél nincs ennyi időd, és általában nem is kronologikusan halad a forgatás, hanem összevissza ugrál az időben. Ma már brutálisan hosszú jelenetnek számít, ha három percet egyben felvesznek. A filmnél ráadásul az utómunka teljesen független a színésztől, és a felvett anyagból sokféle filmet lehet készíteni" - tette hozzá Mucsi Zoltán.

A teljes interjú itt olvasható.