A Miskolci Nemzeti Színház tagját a Borsod Online kérdezte.
„A színész számára komoly veszély a skatulya. Engem általában az alfahím szerepkör talál meg. Szokták is kérdezni: te mindig ilyen kemény szerepeket játszol?. Ezért is örültem az Illatszertár Árpádjának, és meg is ijedtem tőle: ez nagy feladat, nagy elvárással, mert ez vicces szerep. A tejföl: ezen a fiún nagyon kell nevetnie a nézőnek. De amikor elkezdtünk próbálni, elfelejtem a félelmeimet, mert nem úgy próbáltunk, hogy ennek viccesnek kell lenni. Végig éreztem persze, hogy ez picit másfajta munkát követel, máshogyan kell ötletelni is” – mesélte Simon Zoltán.
Fotó: Bócsi Krisztián
A színész szerint soha nem tudni, hogy jó megoldás lesz-e valamiből. Erre van a próba. „Én abban hiszek, hogy bátornak kell lenni, sok mindent ki kell próbálni. A szerep és a helyzetek szélsőségeit is. Abból egyszer csak kialakul valami jó. Ha megállnék a próbán, hogy ezt már tudom, ez nekem már megvan, egy idő után nem tudnék újat mutatni sem magamnak, sem másnak. Ettől rettegek. Nem jó rajtakapnom magam, ha egy saját magam számára ismerős gesztust újra használok.
Általában gondolok valamit a szerepemről, megpróbálom elképzelni, milyen ember. Mérlegelem, miket mond a darabban, és miket mondanak róla. Ha erről van képem, megpróbálok a helyzeteken belül a lehető legjobban jelen lenni. Fontos a nyitottság. Nemcsak az én színészi ajánlataim számítanak, hanem a partnereim ajánlatai is. Lehet, hogy az első a jó megoldás, lehet, hogy a huszadikra mondja a rendező, hogy ez maradjon” – szólt a miskolci társulat tagja.
Elmondta, 26 évesen már sok mindent látott és megélt, de ha idősebb szerepet kap, a hiányzó élettapasztalatot nem lehet pótolni. „De nem ez a lényeg, mert én színész vagyok. Számíthatok a fantáziámra, az érzékenységemre. A műveltségemre. Ezek színészként a támaszaim. Az időt nem tudom siettetni, hogy negyvenéves színész legyek. És nem is akarom siettetni. Szeretek huszonhat éves színész lenni, és örülök ezeknek a feladatoknak. És érzem, ezekért a feladatokért meg is kell dolgozni. Az érzékenység legalább olyan fontos a színész életében, mint a tehetség, az alak, a kor, a hozzáállás. Mindent el kell követni, amiről elhiszed, hogy segít neked” – vallja Simon Zoltán.