Május 21-én hetvenöt éves Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
Én hiszek abban, hogy a dolgok előre „elrendeltek”: a szerencsés ember talán tudja, hogy mikor van vége! Akkor meg az a dolgod, hogy a feladatot teljesítsd. Nekem megadatott az életben a biztonság is, hamar mellém állt a siker, a közönség szeretete az egészen hihetetlen! (Pécsi Ildikó)
"Mindenevő voltam, pláne, hogy itt is mellém állt a szerencse. De nagy ajándék volt az életemnek, hogy a tragikai szerepkörtől a vígjátékokig, a kabarétréfákig, sanzonestekig, a zenés színházi előadásokig mindent játszhattam. Az Irmától a Mayán át, az Elektrából az összes létező Elektrát eljátszottam (pl. Szophoklész, O’Neill) meg még a Brecht Antigonéját is, ezek nagy ajándékok voltak. Az is nagy ajándék volt, hogy a pályám elejétől a közepéig olyan rendezőkkel játszhattam együtt, akiket nagyon sokra tartok. És aztán egyszer csak elkezdtem rendezni és írni, és sikeres volt a közönség körében. Ugyan előfordult, hogy kritikailag borzalmakat írtak rólam, de közben eljátszottuk százszor és imádta a néző, engem meg a többi része nem igazán érdekelt az életnek". (Pécsi Ildikó)
Pécsi Ildikó a Hajdú-Bihar megyei Tiszapolgáron született. Apja dohányjövedéki tiszt volt, ezért a család sokszor költözött. Már kislányként is egyedül a színi pálya vonzotta. Nyíregyházán érettségizett, majd jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, nyomban felvették. 1962-ben, friss diplomával a zsebében Pécsre szerződött.
Két év múlva Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházba, ahol kezdetben elkényeztették, aztán elfeledkeztek róla, egyre kevesebb szerepet kapott. Négy év elteltével mondott búcsút a Szent István körúti társulatnak, s lett a Komlós János vezette Mikroszkóp Színház tagja. Ezután vándorévek következtek: játszott Kecskeméten, a budapesti József Attila Színházban, a Józsefvárosi Kamaraszínházban, a Radnóti Színpadon, majd ismét vidéken, Miskolcon, Debrecenben, Egerben.
Pályája kezdetén naivaszerepeket kapott, később erős jellemábrázoló képességének és kiváló humorának köszönhetően elsőrangú karakterszínész lett belőle. A sokoldalú színésznő nemcsak a világirodalom legjelentősebb drámai szerepeiben nyújtott kiváló alakítást (O'Neill: Amerikai Elektra, Szophoklész: Antigoné, G. B. Shaw: Warrenné mestersége, O'Neill: Boldogtalan hold), hanem vígjátékokban és zenés darabokban is remekelt (Neil Simon: Furcsa pár, Achard: A bolond lány, Brefford: Irma, te édes, Brecht: Koldusopera).
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Száznál több filmben, tévéjátékban és sorozatban játszott (A Tenkes kapitánya, Az aranyember, Hattyúdal, Veri az ördög a feleségét, Indul a bakterház, Linda). Sokat foglalkoztatták a Magyar Televízió kabaréműsoraiban is, Antal Imrével alkotott kettősüknek hatalmas sikere volt. A színdaraboknak hosszú évek óta nemcsak szereplője, hanem rendezője, sőt írója is, és tíz évig minden évben bemutattak egy klasszikus görög darabot Tác-Gorsiumban. Négy könyvet jelentetett meg, 2008-ban gyerekeknek szóló lemezt adott ki, több önálló estje volt.
Elfoglaltságai mellett egyéb tevékenységekre is jutott ideje. 1994 és 1998 között a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselője volt, jelentős szerepet vállalt a színészek korkedvezményes nyugdíjának és az 1990 előtt kitüntetett művészek életjáradékának kiharcolásában.
Elégedett embernek tartja magát, boldog házasságban él férjével, az olimpiai bajnok, egykor világválogatott labdarúgó Szűcs Lajossal. Néhány éve elárulta: csak kevés szerepálmát nem tudta megvalósítani, boldogan eljátszotta volna a Tragédia Éváját és Brecht Kurázsi mamáját.
Művészi munkáját 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művészi címmel, 1987-ben kiváló művészi címmel ismerték el. 2006-ban átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, a Kossuth-díjat 2007-ben kapta meg. 2009-ben lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Polgár és Gödöllő díszpolgára.
Forrás: Színház.hu, MTI