"Mozartnál nincs mese" - Figarót rendez Forgács Péter Budaörsön

A Budaörsi Latinovits Színház az évadban utolsó bemutatójára készül Beaumarchais - da Ponte - Mozart Figaro házassága c. művéből Forgács Péter rendezésében.

"Mozartnál azonban nincs mese: a zene mindent pontosan elárul” - Forgács Péter rendező gondolatai a darabról:

Kezdetben volt Beaumarchais darabja: a Figaro házassága. A maga idejében botrányos. Nem annyira azért, mert felbukkan benne az „első éjszaka joga” (melynek létezésére egyébként a mai napig nem nagyon találnak bizonyítékot), hanem maga a történet miatt. A történetben ugyanis egy kisember, Figaro, a borbély nem akarja hagyni, hogy mások mondják meg helyette, hogy ő hogyan éljen. Ez a közember nem akarja elfogadni, hogy az ő személyes boldogságáról egy úr, az arisztokrata Almaviva gróf döntsön. Szembeszáll hát vele és mindenkivel, aki az ő házasságát, az ő boldogságát akadályozza. Ezek a mindenkik történetesen Figaro felett állnak a társadalmi ranglétrán. És bár kinek-kinek személyes, hol érzelmi, hol anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy Figaro ne vehesse el szerelmét, Susannát, mégis inkább azért akadályozzák, mert megtehetik. Ez pedig – Figaro szerint – vérlázító.

Ezt a színdarabot 1784-ben bemutatják Párizsban, majd 68 előadás után be is tiltják. Néhány évvel később Bécsben egy Lorenzo da Ponte nevű úr, a bécsi olasz opera költője kijárja II. Józsefnél, hogy a színdarabból opera készülhessen. Ekkor születik a Mozart opera.

A mi előadásunk az operát követi. Az alaptörténetünk az, amit Beaumarchais megírt. De azt, hogy mi van egy fordulat mögött, vagy hogy ez vagy az a szereplő pontosan milyen és mit is akar – azt az operából merítjük. Beaumarchais színdarabja mulatságos, bátor és szemtelen, de Mozart zenéje végtelen mélységgel gazdagítja. Nem több, vagy kevesebb egyik műfaj a másiknál. Más. Beaumarchais darabjában a grófné arról panaszkodik egy helyen, hogy már nem szereti őt a férje. Ezek szavak, mindenkor ismerős szavak. De hogy mi van e szavak mögött? Eszünkbe jut erről, hogy már minket sem szeret valaki, aki azelőtt nagyon is szeretett? Ezt a papíron feketéllő szavakból nem tudhatjuk. Mozartnál azonban nincs mese: a zene mindent pontosan elárul a szeretetéhségről és a szeretetlenség fájdalmáról. Nem lehet szótlanul elmenni mellette.

Így igyekszünk elmesélni a Figaro történetét. Rövid jeleneteket fogunk látni a prózai színdarabból, s ezek a jelenetek rendre a Mozart opera végtelen tengerébe folynak bele. Az operát persze nem a színészek éneklik, nem is operaénekesek ők; egy csodálatos 2006-os salzburgi felvételt fogunk hallani, Nikolaus Harnoncourt vezényletével. Nem operaénekesek a játszó színészek, viszont elég jó színészek ahhoz, hogy eljátsszák azt, ami a zenébe van rejtve, sokszor bátrabban, szemtelenebbül és mulatságosabban, mint azt az operaelőadásokban megszokhattuk.

Beaumarchais darabjában sok minden kötődik a korhoz. Egy-egy momentum nem is érthető teljesen, ha nem ismerjük a XVIII. század végi Franciaországot. Mozart és da Ponte operája ennél kortalanabb, a zene az embert és az emberek közti kapcsolatokat helyezi előtérbe. A mi előadásunk is ilyen lesz, de azt is szeretnénk, ha a nézők nemcsak magukra, hanem olykor a mára is ráismernének. Hiszen ez a történet játszódhatna ma is. És micsoda megelégedéssel töltene el bármelyikőnket, ha ilyen zseniálisan tudnánk megszégyeníteni azokat, akik útjába állnak a boldogságunknak. És ha már minden akadályon átküzdöttük magunkat és elnyertük a boldogságot, végül mégiscsak ki tudnánk békülni egymással. Kérdés, persze, hogy lehet-e.

Az előadás képi világa egyszerre játékos és drámai, valóságos és álomszerű. Egy hatalmas fekete „keretben” bukkan fel a kilenc szereplő világos, puha és könnyű ruhákba bújtatott szeretnivaló alakja. Néha csak a fejük, a szemük, egy-egy végtagjuk látszik, mint egy filmen azokban a nagyon közeli képekben, néha teljes valójukban állnak elénk, egész közel jönnek és a szemünkbe néznek. Egyszer minden kendőzetlenül valóságos és lemeztelenített, máskor varázslatos, költői, szürreális. Amilyen az élet. Történik velünk, ami történik, napjaink látszólag dokumentaristán feketék-fehérek, de belül, lelkünk legmélyén, vágyainkban, indulatainkban, dühünkben és örömünkben színesek vagyunk, nekiiramodunk, zuhanunk és repülünk.

FIGARO HÁZASSÁGA

Fordította FORGÁCH ANDRÁS

BEMUTATÓ 2015. MÁJUS 23. SZOMBAT 19 ÓRA

Gróf ILYÉS RÓBERT

Grófné SZALAY MARIANNA

Susanna BOHOCZKI SÁRA

Figaro KLEM VIKTOR

Cherubino VIZKELETI ZSOLT

Marcellina SPOLARICS ANDREA

Bartolo BREGYÁN PÉTER

Basilio, Antonio CHOVÁN GÁBOR

jelmez FÜZÉR ANNI

díszlet FORGÁCS PÉTER

zenei vezető és közreműködik MÁRKOS ALBERT

súgó MÉSZÁROS CSILLA

a rendező munkatársa JUHÁSZ GABRIELLA

rendező FORGÁCS PÉTER