A Saul fiát rendező Nemes Jeles Lászlónak szigorú, komoly elképzelése volt a filmről, ami alapjaiban nem változott meg az előkészítő munka során, de nyitott volt a produkció többi alkotóinak és szereplőinek kreatív ötleteire, és ezekből néhány be is került a filmbe - mondta el a holokausztdráma főszerepét alakító Röhrig Géza az M1 aktuális csatorna csütörtök reggeli műsorában.
A cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Saul fia nagy sikert aratott, a közönség síri csendben figyelte a filmet, és végül hatperces vastapssal ünnepelte. A mustra díjesélyesei között emlegetik a produkciót, a film egyes jogait már meg is vette az amerikai Sony Classics, egyes szakértők szerint azért, mert Oscar-gyanúsnak tartják. A film magyar bemutatója országosan júniusban várható.
Röhrig Géza, a film főhősét, Sault alakítja, aki az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor Sonderkommandójának tagjaként egy nap felfedezni véli az áldozatok között saját fiát, és attól kezdve mindent elkövet, hogy sikerüljön méltóképpen eltemetnie.
A Sonderkommandóról már készült korábban A szürke zóna (Grey Zone) címmel 2001-ben egy amerikai film, a színész szerint azonban az a produkció egészen más, a története és a téma feldolgozása is különböző.
A Sonderkommandónak sok feladata volt a haláltáborban. Az élő áldozatokkal csak egyszer, a gázkamra előtt találkoztak, le kellett vetkőztetniük őket, az ő feladatuk volt, hogy kiszűrjék azokat a hisztérikus személyeket, akik esetleg nem akarnak bemenni a gázkamrába, ezeket át kellett adniuk a náciknak, akik agyonlőtték őket. Mikor kinyitották a gázkamra ajtaját, rettenetes kép fogadta őket, az összeölelkezett, összemerevedett testeket szét kellett választaniuk, ki kellett húzniuk az aranyfogakat, át kellett nézniük a testeket, hogy van-e bennük ékszer. A Sonderkommando tagjai folyamatosan cserélődtek, minthogy ők voltak ennek az emberiség elleni bűntettnek a koronatanúi, 3-4 hónap után gyakorlatilag kivétel nélkül kivégezték őket - mondta el Röhrig Géza.
A New Yorkban élő színész, író elmesélte, hogy véletlenek sorozata révén került a filmbe. Néhány éve megismerte Nemes Jeles László rendezőt, aki később e-mailben elhívta Budapestre egy szereplőválogatásra. Az előzetes próbafolyamat során aztán fölajánlották neki a főszerepet.
Nemes Jeles László nagyon szigorú és komoly elképzeléssel kezdett bele a munkába, ami alapjaiban nem változott meg, de nyitott volt a kreatív ötletekre, és néhány változtatás ezek nyomán valóban bekerült a filmbe. Röhrig hozzáfűzte: "azért is volt jó együtt dolgozni Erdély Mátyás operatőrrel és a rendezővel, mert megértettük egymást, jó teamet alkottunk".
A főszereplő fantasztikusnak nevezte, hogy Cannes-ban mutatkozhatott be az alkotás, és jó jelnek vélte a meleg fogadtatást, de nem kívánt előrejelzésekbe bocsátkozni a film esetleges fesztiváldíjait illetőleg.
Nemes Jeles Lászlóval még szívesen dolgozna együtt, mivel szereti a munkáit, de mivel nem profi színész, nem hiszi, hogy sor kerülne erre - mondta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.