Miért van szükség Nemzeti Táncprogramra? - Mihályi Gábor válaszolt

A tánc világnapján adták át a szakma képviselői Hoppál Péter kulturális államtitkárnak a Nemzeti Táncprogramot, amelyet számos táncművész szakértő közreműködésével állítottak össze. Mihályi Gábor koreográfussal, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnökét a program részleteiről kérdezte a Demokrata.

 

A Demokrata cikkéből:

 

A kérdésre, miért van szükség Nemzeti Táncprogramra, Mihályi Gábor elmondta, elsősorban azért, hogy megvessék a XXI. századi táncművészet alapjait, ugyanakkor számos finomítást javasolnak a táncszakmát működtető rendszerben. "Leginkább azért, mert a hivatásos táncosok nagyon változó körülmények közt élnek, rendkívül fontos lenne, hogy javuljon az anyagi megbecsülésük. Úgy láttuk, itt az ideje, hogy ne várjunk mindent a kulturális kormányzattól, vegyük kézbe a sorsunkat. A táncprogram ugyanakkor nem panaszáradat, hiszen amellett, hogy rámutat a rendszer hiányosságaira, szeretné felhívni a figyelmet a terület fontos eredményeire is" - tette hozzá.

 

A koreográfus beszámolója szerint az amatőr mozgalmakkal, a közművelődés érintett területeivel, az alapfokú művészeti oktatással, a szabadidős elfoglaltságokkal értelemszerűen nem foglalkoznak. A professzionális táncosokat képviselik, azokat, akik hivatásszerűen foglalkoznak e művészeti ággal, attól kezdve, hogy valaki a középfokú oktatásba lépve elindul a pályán, egészen addig, míg negyvenéves kora körül el nem hagyja a színpadot. A programban számba vették az oktatás helyzetét, legyen szó középfokú és felsőfokú oktatásról. Kidolgoztak egy életpályamodellt, kitértek a rendszerből való kilépés problémáira és a nyugdíjra. "Hiszen mindössze húsz-huszonöt évig művelhető pályáról van szó. Negyven éves kor körül elhasználódnak az izmok, és lássuk be, esztétikai szempontból már nem olyan az ember, mint húszévesen. Színészként, énekesként akár hetvenévesen is színpadon állhat valaki - táncosként ez nem működik" - mutatott rá a szakember.

 

mihalyi gabor

Fotó: mediaklikk.hu


Mihályi Gábor hangsúlyozta, egy táncosnak, ha elhagyja a színpadot, egyelőre elég szűkösek a lehetőségei: táncpedagógusként kevesen tudnak elhelyezkedni, az iskolák felvevőképessége korlátozott, ahogyan koreográfusként is csak néhányan kapnak munkát. Éppen ezért tartják fontosnak az átképzést: az életpályamodell ahhoz is segítséget nyújt, hogy a művész kijusson a rendszerből és más területek is megnyíljanak előtte. Az elnök szerint kiváló nyugati-európai modellek léteznek erre.


"Sajnos az együttesek támogatása és a pályázható összegek is csökkentek: a Nemzeti Kulturális Alapnál ez a korábbi 360 millió helyett már csak 112,5 milliót jelent. Csökkent a táncművészeknek adott művészeti díjak, kitüntetések száma, alacsonyak a fizetések, ami alól a Magyar Nemzeti Balett az egyetlen kivétel, ahol a táncosok átlagfizetésének többszöröse is megkereshető. Az egyik legnagyobb hiányosság, hogy megszűnt a szakmai nyugdíj, amely évtizedeken keresztül legalább a létalapot biztosította az aktív pályát befejező táncművészek számára. A helyette bevezetett Balett-művészeti életjáradék csupán négy kiemelt együttes - Győri Balett, Magyar Nemzeti Balett, Pécsi Balett, Szegedi Kortárs Balett - tagjainak jár, a többiek számára nem" - ismertette Mihályi Gábor.

 

Az elnök kitért az elóadó-művészeti törvényre is: a jelenleg hatályos törvényt alapjaiban jónak tartja, inkább finomhangolásra lenne szükség. "Ami leginkább változtatásra szorulna, azok a pályázati kategóriában lévő együttesek, itt akár két-három éves szerződéseket is lehetne kötni, ami megkönnyítené számukra a tervezést. A kiemelt együtteseknél növelni kellene a keretösszeget: a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjeként sokszor kifejezetten feszültnek érzem a helyzetünket. (...)  Számos pluszfeladatot kell vállalnunk, amit egyébként szívesen teszünk, csak éppen ez a költségvetésünkben nem jelenik meg. Azt pedig nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a nemzeti együtteseknél dolgozó táncosok mélyen az átlag alatti fizetést kapnak, kivétel ez alól a Nemzeti Balett. Alapvető rendszerbeli változtatásokra tehát nincs szükség, inkább adaptálni kellene azt a változó világhoz" - fogalmazott.

 

Mihályi Gábor a Nemzeti Táncprogrammal kapcsolatban elmondta: egyelőre várakoznak, hiszen a minisztériumnak még fel kell dolgoznia az anyagot. Megemlítette a Magyar Művészeti Akadémiát, akik vállalták, hogy mindazt a jogi és szakmai segítséget megadják, hogy a Nemzeti Táncprogram kodifikált törvénymódosítási szövegként kerülhessen a minisztérium asztalára. "Ha a program legfontosabb elemei 2016 tavaszán a parlament elé kerülnének, azt igazi sikerként könyvelnénk el" - tette hozzá.

 

A teljes interjú a Demokratában olvasható.