"Nem lehet minden reggel ellenőrizni a sáncot" - Gáspárik Attila válaszolt

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatóját az Origo kérdezte.

 

Az Origo cikkéből:

 

"Én sosem gondolkodom határon túli magyarként, többséginek érzem magam. Nekem és sokaknak megadatott az az óriási lehetőség, hogy olyan területen éljünk, ahonnan Budapesten és Bukarestben is ugyanazzal az eséllyel indulunk. Egyik fővárosban sem kell tolmácsért kiabálnunk, és nem kell, hogy megmagyarázzák, ki az a Caragiale vagy ki az a Molnár Ferenc. Nem vagyok kisebbségi, nem vagyok határon túli. A mi feladatunk egy magyar nemzeti színházat működtetni. Ha még van ilyen, hogy magyar nemzet – bár vannak kételyeim –, akkor ennek az a feladata, hogy magyar értékeket teremtsen európai és világszinten. Ne a bezárkózás, hanem a nyitás gesztusa legyen bennünk: itt szülessenek az előadások, innen táplálkozzanak, de Sopronban, Pécsen, Bukarestben és Budapesten is tudjanak nyújtani valamit a gondolkodó embereknek" - válaszolta Gáspárik Attila arra a kérdésre, mi a feladata egy határon túli magyar színháznak.

 

A direktor úgy érzi, komoly hídszerepük van: "Magyarország egyik legnagyobb szomszédjaként valamilyen módon felkínálhatjuk Románia kultúráját, hiszen jó, ha az ember valamennyire békességben él a szomszédjával, át tud nézni egyik a másikhoz, azt mondani, hogy jó reggelt, komám, mit csinálsz? Ugyanígy a magyar értékeket a román kultúra részévé lehet tenni. Nem volt nagy erőfeszítés, hogy bevittük a román színházi kultúrába Görgey Gábor, Thuróczy Katalin, Egressy Zoltán, Háy János vagy Spiró György nevét – a Prah az egyik leggyakrabban játszott kortárs darab Romániában. Román színházat, magyar színházat más is tud csinálni, de ezt más nem tudja helyettünk elvégezni. És ez egy hálás feladat, még ha sok is a pofon mindkét részről. (...) Amikor egyetlen jelzőre redukálják az embert, és elkezdik azt mondani, hogy de hát te román vagy, de hát te magyar vagy. Pedig létezik olyan, hogy kettős kisebbség: igazán románnak Budapesten, igazán magyarnak Bukarestben érzem magamat, mert van egy réteg, amelyikből sikertelensége vagy neveltetése miatt előbb-utóbb kijön, hogy te balkezes, te buzi, te zsidó, te román, te magyar" - fogalmazott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója.

 

 gasparik-attila

Fotó: Rab Zoltán/Origo

 

"Románia az évtizedes elzártság és lebutítás után, az évtizedes 'menj haza, és ülj otthon' állapot után huszonöt évvel még mindig olyan, mint a gyerek kulccsal a nyakában, akinek a szülei elmentek harmadik műszakba, de ő még lent maradhat az udvaron. Tévét néznek, moziba, nagy bevásárlóközpontokba járnak, sípályát például románok nélkül nem lehet elképzelni. Hogy egy példát mondjak: a világ egyik legjobb rendezője, Silviu Purcărete lement Craiovába színházat csinálni. Pénz volt, úgyhogy azt mondták, legyen színház, és lett Shakespeare-fesztivál, rendezett ott Bob Wilson, csak az volt a probléma, hogy a közönséget busszal kellett odahozni, mint a felcsúti stadionba, mert egyetlen helyi nézőjük sem volt. Ebben a városban, ahol az emberek népszámláláskor már nagyobb számarányban vallják magukat románnak, mint magyarnak, kétszer annyi magyar jár színházba, mint román. Sokan azt mondják, azért, mert a magyaroknál száz éve is kulturális aktus volt színházba járni, a román családokat betelepítették, és ez még nem alakult ki. De ha egyszer csak nekiállnak, ez is olyan lehet, mint a román film, ami a semmiből nőtte ki magát iszonyatos ambícióval" - mutatott rá Gáspárik Attila.


A kérdésre, hogy a politika mennyire próbál meg bavatkozni a színházba, az igazgató elmondta, vannak ötleteik, hogy mit kéne játszani, és hogy ki ne játsszon, de nagy nyomást nem érzett soha. Megjegyezte, "kenyéradó gazdájuk" 400 kilométerre van tőlük, mert a bukaresti kulturális minisztériumhoz tartoznak, így nincsenek szem előtt. "Az is jellemző erre az országra, hogy az elmúlt négy és fél évben, mióta igazgatom a színházat, kilenc kulturális miniszter váltotta egymást. Volt, akinek a nevét se volt időm megjegyezni, már ott se volt. Van Bukarestben egy mondás: láttunk mi már minisztert!. Nálunk inkább a hivatalnokokkal kell jóban lenni. De korrupció nincs, legalábbis én nem emlékszem, hogy valaha valamit adni kellett volna valakinek. (...) A magyarországi politikai elittel már sokkal több gondunk volt, például azzal kapcsolatban, hogy különböző mustrákra milyen előadásokat hívnak meg, milyen lobbitevékenységek zajlanak, miről tudósít a Duna tévé, milyen feketelisták vannak, melyek a tűrt, tiltott és támogatott színházak és emberek. Én nem vagyok a magyar politikának még csak megtűrt embere sem: az elmúlt három és fél évben semmilyen kitüntetést nem kaptak a színészeink, és a tévé sem számol be rólunk, noha azt hiszem, a legnézettebb határon túli magyar színház vagyunk, talán nekünk volt a legtöbb POSZT-szereplésünk az elmúlt években" - számolt be Gáspárik Attila.

 

Az igazgató kitért arra is: lehetetlen, hogy egy országnak két akadémiája van, és ne működjenek együtt. "Fogalmam sincs, hogyan válogatják ki az MMA erdélyi tagjait, de az akadémiának legalább két olyan tagja van, akik évekig a Securitaténak jelentettek, papír van róla, hogy a román titkosszolgálat alapemberei voltak. Ez szégyen és gyalázat. Ennek az eredménye az, ami most a POSZT kapcsán kirobbant, és hogy mindenki egymást nézi, hogy az elmegy-e, vagy sem. Kétségbeejtő, hogy bárki nyer, egy életen át fogja a keresztet viselni, hogy ezen a botrányos POSZT-on nyert. Nem lehet minden reggel ellenőrizni a sáncot, hogy rúgtunk-e már ma a másikba, ahelyett, hogy közös dolgainkat intéznénk. Nem látom ennek a végét, nem tudom, ki lesz az, aki azt mondja a másiknak, gyere, üljünk le – és a másik ezt elfogadja" - tette hozzá.


A teljes interjú itt olvasható.