Bánsági Ildikó: „Csobogok előre az óceán felé”

Bánsági Ildikóval filmekről, anyaságról és a helytállásról nyilatkozott a Dunaújvárosi Hírlapnak.


„Hajózok az életben, úton vagyok a bennem rejlő optimizmussal, életszeretettel, igazságérzettel. Ezért sem szeretem a volt szót, inkább mindig az érdekel, mi lesz, mi vár rám” mondta Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, aki nemrég tartott székfoglaló beszédet a Magyar Művészeti Akadémián.

Bansagi-ildiko
„Meg kellett fogalmaznom saját magam. Ez azért is volt nehéz, mert a színészet és az ember élete összefonódik és a határokat feszíti. Velem mindig történtek a dolgok. Csobogok előre patakként az óceán felé. A múltkor bementem a tévébe, és megpróbáltam anyagot keresni az előadáshoz. Annyi minden ömlött rám, hogy este fél nyolckor feladtam a válogatást. Az előadásomat Fehér György, Szabó István és a színház köré csoportosítottam. Ez a hármasság kíséri a pályámat” mondta a színművésznő, akinek meghatározó munkái közé tartozott a Bizalom című film, melyet Szabó Istvánnal készíthetett el, akivel később az Oscar-díjat nyert Mephistóban is együtt dolgozott. 

Fehér Györggyel forgatta le többek között a III. Richárdot, ebben Lady Annát formálta meg. Nagyon szerette még a Csók, anyu! című filmet. Ebben nem ő volt a főszereplő, sőt, véletlenül került bele a stábba, mert a nála idősebb korosztályból senki nem vállalta a kis szerepet. Bánsági Ildikó pedig olyan néhány perces alakítást nyújtott ebben az alkotásban, hogy a kritikusok a legjobb női epizódalakítás díjával jutalmazták. A színművésznő nevetve mesélte, ő találta ki a figurát, sok ötlete még ki is maradt a filmből. Annak pedig külön örült, hogy a megkeresett pénzből el tudtak utazni Horvátországba a tengerhez.

A színművésznőt a mai napig sokan állítják meg azzal, hogy látták a Szindbád című legendás filmben Latinovits Zoltán partnereként. Bánsági Ildikó ezt azért tartja meghatóan meglepőnek, mert mindössze egy jelenete volt az alkotásban, ő volt Szindbád lánya. Főiskolásként mindössze egy napot forgatott Huszárik Zoltánnal és a színészkirállyal. Latinovits Zoltán nagyon kedves volt vele, a szünetben elhívta beszélgetni, és még az is szóba került, hogy a főiskola után esetleg Veszprémbe szerződhetne. 

Amikor arról kérdezték a színművésznőt, a gazdag pályafutása során hogyan tudott anyaként is helytállni, azt felelte, amikor az ember életében egyszerre van jelen a család és a hivatás, akkor ez még jobban felerősíti az anyai ösztönöket. „A fiunk, Gergő, aki dobol, a rendszerváltozás előtt született, amikor éjjel-nappal dolgoztam. Film, színház, rádió, tévé, szinkron, amit el lehet képzelni, minden munka megtalált. Ekkor előfordult, hogy ott volt velem a színházi próbán, és a súgónő ölében ülve várt. Amikor Kata született ő a színészetet választotta , akkor csendesebb szakaszt éltem meg a pályán, vele több időt töltöttem. Most is ugyanúgy szeretnék velük lenni, örülnék, ha itt lennének körülöttem, még akkor is, ha ők már önállóan élnek.

Napi kapcsolatban vagyunk, néha nálam alszanak, ilyenkor jön a reggeli őrület, a főzések, a nagy beszélgetések. Természetesen mindenki drukkol a másiknak. Ha a fiam koncertezik vagy a lányom játszik, és el tudok menni megnézni őket, akkor ott vagyok a nézőtéren, ahogy, ha idejük engedi, mindketten eljönnek a színházba, amikor játszom” – hangsúlyozta Bánsági, aki szerint életszeretetének egyik mozgatója az idealizmusa.

Szereti, ha hömpölyög körülötte az élet. Mert akkor mindig hajózhat tovább. 

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap