"Igyekszem többdimenziós lenni" - Makranczi Zalán szabadúszó lett

Eljött a székesfehérvári Vörösmarty Színházból, mégis sorra kapja a szerepeket. Makranczi Zalánt a nullahategy.hu kérdezte.

Az Orlai Produkció Száll a kakukk a fészkére című darabjában játszik, Veszprémben Liliomot alakítja, a Tesla Kulturális Központban a Valamit valamiért című Marilyn Monroe életéről szóló előadásban szerepel, Dunaújvárosban pedig Goldoni Mirandolinájában játszik.

Egykori nyilatkozata kapcsán, miszerint „34 évesen annál feljebb, hogy a Nemzeti Színházban kiváló szerepeket játszottál öt évig, nem akarsz jutni, mert hát nincs is hová” a nullahategy arról kérdezte, biztos, hogy jó életstratégia-e annak elfogadása, hogy túl van a csúcson. A színész elmondta:
“Két éve ezen gondolkodom. Tényleg úgy éltem meg, hogy az volt a csúcs, ahonnan nincs feljebb. A Nemzeti Színházban egyfajta adrenalin függésbe kerültünk, és ahogy vége lett, jött az elvonási tünet. Volt néhány fiatal kolléga, akik arról panaszkodtak, hogy milyen sokat kell dolgozni. Azt válaszoltam nekik, hogy meg kell becsülni ezt az időszakot, és meg kell élni maradéktalanul, mert úgy fognak rá pár év után visszagondolni, hogy ez volt a nagy bumm. Néhány hete a Református Szeretetszolgálat kampányának keretében Dórival (Szinetár Dóra – a szerk.) elmentünk a Bethesda kórházba mesét olvasni a gyerekeknek, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet az önkéntes munka fontosságára. Amikor kijöttem az intenzív osztályról az volt az érzésem, hogy a Nemzeti után most csináltam valami igazán fontosat. Hogy lehet továbbmenni? Vagy úgy, hogy én csinálok egy színházat, vagy mással kell foglalkoznom, aminek mégis csak lenne valami köze a színházhoz, vagy... nem tudom, de kitalálom. Azért lettem szabadúszó, hogy kísérletezzek: miképp tudnék új határokat kijelölni, olyanokat, amelyek között jól érzem magam” – fogalmazott Makranczi Zalán.

“Hiába akarok valamit szélsőségesen megfogalmazni, sokszor előfordul, hogy a bennem megbújó gyáva ember nem meri velem megcsináltatni. (…) Még Kecskeméten, amikor a Rómeó és Júliát játszottuk, az egész napom a Rómeó és Júliajegyében telt. De már nem gondolom, hogy meg kéne mérgeznem magam az előadás végén, mert akkor ki megy fel a színpadra a következő este? Mindig benn vagyok a színházban 18.25-kor, az első figyelmeztetésre, mert szükségem van a közel negyven perc ráhangolódásra, hogy felkészüljek lelkileg. A gyerekek miatt nem kapcsolom ki a telefont, de lehetőség szerint nem veszem fel az előadás előtt. Az előadás után pedig megiszom egy sört a büfében, negyed órát beszélgetünk, ami ahhoz kell, hogy ne a szerep érjen haza, aki épp az adott előadástól függően viselkedik, hanem Makránczi Zalán" - fejtette ki a színész..

"Igyekszem többdimenziós lenni, de sokszor megmaradok kispolgárnak. Ha csinálok valamit, akkor maximálisan arra koncentrálok. Akkor sem szeretem felvenni a telefont, ha aznap én vagyok a gyerekekkel. Mert akkor bunkert építünk, diafilmezünk, hatalmas gombfocibajnokságokat rendezünk” – mesélte Makranczi Zalán, aki többek között arról is beszélt, kishítű-e vagy sem, vannek-e ellenérzései a bulvárral szemben, és milyen tapasztalatokat szerzett egykori színházában, Kecskeméten és elárulta, nemrég egybekelt kedvesével, Szinetár Dórával.

A teljes interjút itt olvashatják.