Markáns változások Kisvárdán - Villáminterjú Nyakó Béla fesztiváligazgatóval

Beszélgetés az újdonságokról Nyakó Bélával, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának igazgatójával. A rendezvénysorozat június 19. és 27. között zajlik.

Az interjú elsőként a Kisvárdai Lapokban jelent meg, amely a fesztiválról tudósít és online is elérhető!

Az idei év több szempontból is újdonságokkal szolgál az ide látogatók és a város közönsége számára is.

A legmarkánsabb változást kétségkívül a Művészetek Házának felújítása jelenti ebben az évben. Több mint 40 éves az épület, és még soha nem korszerűsítették, úgyhogy nagyon örülünk a felújításnak. Igaz, a Fesztivál idejére még haladékot kaptunk, de utána rögtön elkezdődnek a munkálatok. Az előadások szempontjából természetesen a nézőtér és a színpad a legfontosabb kérdés. Örömmel mondhatom el, hogy kicserélik a deszkázatot, a nézőtéri székeket és az oldalfalakat. A felújítási tervek alapján a nézőtér kicsivel kisebb lesz, kb. 20‒30 férőhellyel kevesebbel kell majd számolnunk, mert nagyobb és kényelmesebb székeket építenek be. Továbbá tárgyalásokat folytatunk egy zsinórpadlásról. Ez nagyon drága, előzetes becslések szerint 120 millió forintos tételt jelent, de reménykedünk, hogy megvalósítható. Ígérete szerint az önkormányzat segít majd a költségek finanszírozásában. A teljes épületben korszerűsítik a fűtést és az elektromos hálózatot. Új közösségi terek kialakítását is tervezik. Bízom benne, hogy ha megszépülünk, megújulunk, akkor a színházi fesztivál is hasznát veszi majd ennek. Nagyon szurkolok, hogy a zsinórpadlás kialakításának tervezete megvalósuljon, mert az tényleg nagy előrelépést jelentene a színházi előadások fogadásának lehetőségeit tekintve.

Előfordult már olyan, hogy a zsinórpadlás hiánya miatt nem hoztak el produkciókat?

Igen, számos példát tudnék rá mondani. A tavalyi évben válogató Stuber Andreának, a korábbi válogatókhoz hasonlóan, ki kellett hagynia  olyan előadásokat, mint a sepsiszentgyörgyi Akárki, a Kolozsvári Magyar Opera Valahol Európában című produkciója, a temesvári Békeidő vagy a kolozsvári alternatív Groundfloor Parallelje. Ugyanakkor az is elmondható, hogy sokan törekedtek igazodásra a körülményekhez,: az alkalmazkodást a  térhez  a legtöbb társulat inkább kihívásként élte meg: ha el akartak hozni egy darabot, akkor megoldották a felmerülő problémákat. Sőt, egy korábbi verzió szerint arra készültünk, hogy a színháztermi előadásokat a Tornacsarnokban fogjuk bemutatni egy alkalmi színpadon, de ez sem tántorította el a színházakat. Azonnal megoldásokat kerestek arra, hogy milyen módon alakítsanak egy-egy produkció díszletén. De örülünk, hogy végül így alakult a helyzet, mert nagyon sokba került volna az alkalmi színpad felépítése és működtetése.

A hang- és a fénytechnikát is felújítják?

Ezt még nem tudjuk. Költségvetések, tervezetek készültek, de erről még nem hoztak végleges döntést. Az már biztosnak tűnik, hogy az önkormányzat készül egy szabadtéri színpad megvásárlására, a legkorszerűbb hang- és fénytechnikai kiegészítőkkel, s ennek bizonyára mi is hasznát fogjuk venni. Az utóbbi évek gyakorlata az, hogy az önkormányzati intézmények közösen használják a felszereléseket, kölcsönösen segítjük egymást, összehangoltan bonyolítjuk a rendezvényeket.

Küllemében lesz-e valami változás a Művészetek Házán?

A tetőt is korszerűsíteni fogják. Azt még nem tudom, hogy milyen módon, mert az eredeti tervek szerint ezen az épületen még egy emeletnek kellene lenni, de ha a beázásoknak megszűnnének, már az is sokat jelente a Ház állapotának megóvása szempontjából.

Nem merült fel esetleg újra a régi terv, miszerint egy új színházteremmel bővülne a jelenlegi épület?

Ez a megoldás minden gondunkat megoldaná, de egyelőre erről nincs szó. Igényes színházi körülmények megteremtése nagyon sokba kerül. Ha valami beruházás van a városban, mi is mindig gondolkodunk, hogy hogyan használhatnánk az új vagy felújított helyeket a Fesztivál idején. A konferenciaterem megépítésekor is gondolkodtunk a lehetőségeken, de az ottani belmagasság miatt hamar beláttuk, hogy színházi előadások megtartására alkalmatlan az a tér.

Ezek szerint arról már teljesen lemondott a város, hogy új színházterem épüljön?

Nem. Erről szó sincs. Folyamatosan pályázik az önkormányzat a forrásokra, sőt, úgy tudom, nyertes pályázatunk is van a Vár, sőt a Várkert felújítására is.

A Vár felújítása abból állna, hogy a meglévő bástyának megépítenék a tükörképét, ahogyan eredetileg is volt. A várszínpadi fellépéseket különösen kedvelik a társulatok, hiába mostohábbak a körülmények, hiszen nincsenek rendes öltözők, a színészek a takarásokban készülnek a játékhoz. Remélem, ha ez a projekt megvalósul, akkor ott is kényelmesebbé válik a szereplés.

Tavaly a művelődési ház körüli közös étkezésekkel határozottabban közösségi eseménnyé próbáltátok tenni a fesztivált. Hogyan módosul a tavalyi kezdeményezésetek a jelenlegi helyzetben?

Nyilvánvaló, hogy az idén ezt nem tudjuk kivitelezni, de a vendégek minden újítást, kezdeményezést nyitottan fogadnak, feltételezem, hogy érzik a jobbító szándékot, ami bennünket vezérel.

Az idén módosulnak a fesztivált szokásosan kísérő események helyszínei. Hogyan képzeltétek el az idei mozgást?

A fesztivál gördülékenységét biztosító, háttérben maradó szervezők két helyszínről szervezik és végzik el a feladataikat, innen a városközpontból, az ideiglenes irodáinkból, illetve a művelődési házból. A szakmai beszélgetéseknek a Konferenciaközpontban biztosítjuk a helyet. A város közösen összefogott azért, hogy áthidaljuk a felújításból adódó nehézségeket. A gyermekeknek szánt kísérő előadások a Rákóczi-stúdióban lesznek megtartva, a szakképző iskola udvarán pedig speciálisan kialakított területen ismerkedhetnek a legkisebbek a népi játékokkal. A mozi is bekapcsolódik a programsorozatba, a beregszásziak előadásának napján, június 23-án mutatjuk be A szarvassá változott fiú című filmet, s a vetítés után beszélgetés lehetőségét biztosítjuk a rendezővel, Vidnyánszky Attilával.

A köztereket az idén oly módon alakítjuk, hogy a szokásosan a fesztivál idejére felállított szabadtéri színpadra nemcsak ismert előadókat várunk, hanem délutánonként kisebb zenekarok fellépésével kívánjuk színesíteni a programokat. Egy nyüzsgő, lüktető agorát álmodtunk meg mindannyian erre az évre. Sőt, még a hagyományőrző ízekről sem feledkeztünk meg, a hagyományos konyhák szintén a városközpontban várják a népi ízek kedvelőit.  

A sűrű program várhatóan izgalmas fesztivált és hasznos beszélgetéseket ígér. Egyre több nem szakmabeli érdeklődő is megjelenik ezeken a kifejezetten oldott hangulatú, ám mégis szakmai fórumokon. Mik a tapasztalataid, kik jönnek?

Főleg azok a rajongók jönnek el ide is, akik a színházi fesztivál idejére Budapestről, de akár a Dunántúlról is felkerekednek, hogy ellátogassanak hozzánk. Van egy komoly mag, akik már ismerősként térnek vissza évről évre. Személyes kötődéseik is kialakultak és egyre erősödnek. A jegypénztárosainknak már személyre szólóan küldik az e-maileket, Kisvárdára már a barátaikhoz érkeznek. Megható látni, hogy a színház iránti rajongás komoly emberi kapcsolatokat eredményez.

Tavaly indítottátok el a mentorálási programot, miszerint minden társulathoz társítottatok egy helyi intézményt vagy szervezetet, akik fogadják, kínálják a csapatot. Milyen tapasztalatokat szereztetek?

Nagyszerű ötletnek bizonyult a tavalyi kezdeményezés, így az idén is követjük ezt a nyomvonalat. Az elképzeléseinknek megfelelően eleve adott volt egy olyan helyzet, amelyben jobban oldódtak a színészek és a közönség, akik itt vendéglátóként is bemutatkozhattak. Hosszabb távon abban bízunk, hogy a jó szülői példák a gyermekekre is kihatnak, hiszen a generációk közötti folytonosságot mindig a jó gyakorlatok átvétele teremti meg. Jó lenne egyre több fiatalt látni a bemutatókon is. Természetesen vannak lehetőségek  a fiatalok célirányos ösztönzésére, ilyen a közösségi szolgálatban való részvétel, illetve egy tavaly indult művészeti pályázat, a „Színészelfim”, ami reméljük, közelebb hozza a diákságot a színházhoz, a színészekhez.

Mi kisvárdaiak nagyon szeretjük a színházi fesztivált, büszkék vagyunk rá, de milyen a megítélése az országban, a határainkon túl?

A romániai fesztiválok kiemelt figyelemmel kísérik a kisvárdai találkozók díjait. Magas szakmai elismerésnek számít a tőlünk hazavitt díj. Azt gondolom, ez teljesen a helyén van így, hiszen mindig is kiváló, az ország tekintélyes szakemberei döntöttek a díjainkat illetően. A kisvárdai fesztivál az országos színházi fesztiválok sorában is mértékadó, a szakmának és a közönségnek is. Izgalmas keresztmetszetét kapjuk a legmodernebb színházi megoldásoknak, betekintést nyerhetünk a határon túli magyar színjátszás műhelyeinek munkájába, új látásmódokkal gazdagodhatunk, új nézőpontokból tekinthetünk egy-egy társadalmi, emberi problémára.

Kérdezett: Czomba Magdolna

Még több hír Kisvárdáról itt található.

Az interjúért köszönet Szűcs Katalin Ágnesnek, a Criticai Lapok és a Kisvárdai Lapok főszerkesztőjének.