Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című elbeszélése alapján készült színházi előadás. Hegymegi Máté rendezése, a 3. Titánium Szemle Szkéné-díjas előadása a Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület közös produkciója.
A Kohlhaas-ügyről:
Ítélethirdetés a drezdai törvényszéken. Lassan bevonulnak az emberek terembe. Szavaznak. Éljen vagy haljon Kohlhaas Mihály.
Másfél évvel ezelőtt a Tronkenburgi vár kapujában áll Kohlhaas és szolgája, Herse. Előttük csukódik le a sorompó. Pénzt és passzust kérnek tőlük. Nem engedi tovább Tronkai Vencel, a vár ura, csak ha zálogba otthagyja két fekete lovát. Kohlhaas elmegy Drezdába megszerezni a passzust, Hersét otthagyja. Miközben távol van, a szolgáját elűzik, a két kancát pedig meghajtják, megverik, megerőszakolják. Visszatérve nem ismer rá a két feketére. Kárpótlást követel, amelyet nem adnak meg neki.
Hazatérve súlyosan sebesült szolgáját várja. Ekkor dönt úgy Kohlhaas, hogy ügyvédet hív és pert indít Tronkai Vencel ellen, amelyben követeli szolgája kárpótlását, a két fekete feltáplálását és hazaszállítását. Az ügyvédet megfenyegeti a befolyásos tronkai rokonság. Kohlhaas előtt lezárult a törvényesség útja. Eladja a házát és a majorságát. Feleségét és kislányát is külföldre küldené, de Lisbeth meggyőzi, hadd tegyen ő is valamit. Kohlhaas nehezen, de végül enged. Lisbeth Drezdába utazik benyújtani a panaszt, ahol halálosan megsebesíti egy őr.
Kohlhaas elindítja bosszúhadjáratát Tronkai Vencel ellen. Kislányát elküldi. Szolgákkal, fegyverekkel és lovakkal megtámadják a Tronkai-várat. Gyújtogatnak és gyilkolnak. Kohlhaas majdnem elkapja Tronkai Vencelt, de a fiatalúrnak végül sikerül elszöknie. A hajsza folytatódik. Megtudja, Vencel egy kolostorba menekült. Az apácák nem adják ki a fiút. Kohlhaas rájuk gyújtaná a kolostort, ha el nem ered az eső.
Hónapok óta folyik a hajtóvadászat. Kohlhaashoz százak csatlakoznak. Dühös, kifosztott kisemberek. Már felgyújtották Lipcsét, Erfurtot, Döblent, épp Wittenberga ellen mennek, amikor Luther Márton megállítja Kohlhaast.
A mester szétszedi tanítványát. Bűnös, istentelen őrjöngésnek tartja bosszúhadjáratát, amelyben bár ártatlan embereket öl, azoknak nem árt, akik megsértették. Kohlhaas törvényes oltalmat kér Luthertől, hogy elindíthassa perét a drezdai törvényszéken. Luther kiköti, hogy cserébe oszlassa fel a seregét. Megegyeznek.
A Fejedelem kikéri bizalmasai véleményét. Végül a tronkaiak minden áskálódása ellenére is úgy dönt, hogy amnesztiát ad Kohlhaasnak, amennyiben teljesen leteszi a fegyvert.
Kohlhaas Drezdába megy. Elindítja az ügyét. Mindeközben Tronkai Pityi, Palkó és Kallheim gróf összeesküvést szőnek Kohlhaas, és az őt támogató Wrede gróf ellen. Ahogy elindult a per, Kohlhaas elhagyná a várost. Kallheim házi őrizetbe veteti Kohlhaast.
Nagelschmidt - akit annak idején kirúgott - újraszervezte a sereget. Beszökik Kohlhaashoz, és felajánlja, hogy megszökteti, ha visszatér vezetni a csapatot. Kohlhaas belemegy.
Visszatér a tárgyalás. Megnyeri a pert. Megtörténik a kárpótlás. Ekkor Kallheim leváltja Wredét a bírói székből, és behívja tanúnak Nagelschmidtet. Kohlhaas megszegte az amnesztiáért cserébe tett ígéretét. És ezzel ágyaz meg saját halálos ítéletének.
Végül Kohlhaast kivégzik.
Hegymegi Máté rendező-koreográfus a darabról:
"Az elsődleges szempontom az anyagválasztáskor az volt, hogy megtaláljam azt magamban, amiről leginkább beszélni akarok, mi az, ami leginkább feldühít, mi az, ami körülvesz. Az pedig az igazságtalanság, az igazságérzetem csorbítása, a tehetetlenség, a szabad akaratom érvényesítésének egyre szűkebb keretek közé szorítása, a szorongás attól, hogy nem mondhatom ki, amit akarok.
Kohlhaas Mihály legendája az, amiben ezt megtaláltam.
Kleist igaz történeten alapuló elbeszélésében, aminek címszereplője nem ismer megalkuvást. Az élete árán is bebizonyítja igazát, szembemegy a bürokráciával, a kapcsolatokon alapuló, a jogtisztelő embert is semmibe vevő, korrupt rendszerrel. Mindannyian szeretnénk kihúzni a fejünket az igából, amelybe Kohlhaast, miként lovait is hajtják. Ő meg is teszi, ellenáll. Ma már nincsenek ilyen hősök, de pont ezért vágyunk azonosulni vele, vagy beállni mögé, hogy vezessen. De ő sem lehet igazi hős, mert egy egész rendszerrel szemben csak olyan radikális eszközökkel lehet fellépni, amik már túlhaladnak az ügy, az őt ért sértés határain, mégis megteszi. Ami fontos volt számára, családot, hitet, elveszítette. Ezért megállíthatatlan. Egy sértett, önbíráskodó ember, mégis követjük.
Az elbeszélés egyáltalán nem szorul semmiféle aktualizálásra, de célom, hogy minél közelebb kerüljön hozzánk. Egy új adaptációt készítünk, amelyben nem érzem helyét narrációnak. A mese-, a legendaszerűségét elhagyjuk az előadásunkban. Ezért kihagyjuk a Kleistnél szereplő medál-történetet, melyet már Schilling Árpád és Tasnádi István is kihúzott a Közellenség című adaptációjukból, mert hasonlóan drámaiatlannak és meseszerűnek tartották.
A női szerepek egy részét is kihúztuk, hogy a Kohlhaashoz közel álló két nő, a felesége és lánya (a sok gyerekből egy lányt tartottunk meg) hangsúlyosabb lehessen. A két lovat pedig szintén ez a két nő játssza, mert sorsuk, hányattatásuk nagyon hasonló, ezáltal egymást erősíti asszociatív kapcsolatuk.
Az előadás világát erősen meghatározza a próza mellett a mozgás, a testek kompozíciója, a tér és a zene. A testtel való kifejezés azért fontos, mert ebben a szikár anyagban rengeteg a ki nem mondott szó, a feszültség melyet fizikai színházi formával fogunk megmutatni.
A teret, látványt, Kleist barátja Caspar David Friedrich romantikus mégis melankolikus festészetének hangulatában képzelem, melynek alakjai elhalványulnak a rájuk nehezedő tájképekben. Stilizált tér, amiben a tető alá szorított fák jelzik a természetet, vertikalitásukkal föld és ég kapcsolatát, melyek Kohlhaas hitének megrendülésével sorra kidőlnek. A különböző tereket, helyszíneket a színészek építik az előadás során ezekből a fákból. A folyamatosan kitűzött levelek, parancsok jelzéseként lemeszelik őket, természetességüket vesztik.
Ahogy a teret, úgy az atmoszférákat, a zenét és a kórusokat is a színészek teremtik meg maguk körül. Ezzel is élőbbé téve az előttünk születő történetet".
KOHLHAAS
Bemutató előadás: július 1. 20.00
KLEIST KOHLHAAS MIHÁLY CÍMŰ ELBESZÉLÉSÉT SZÍNPADRA ÍRTA GÁBOR SÁRA ÉS HEGYMEGI MÁTÉ
KOHLHAAS – NAGY ZSOLT
LISBETH – PETŐ KATA
CLARA, ANTÓNIA - BACH KATA
FEKETÉK – PETŐ KATA, BACH KATA
VENCEL – NAGY NORBERT
HERSE, PALKÓ – FEHÉR LÁSZLÓ
VÁRNAGY, KALLHEIM, SZOMSZÉD – JANKOVICS PÉTER
LUTHER MÁRTON, JUHÁSZ, SINTÉR – KIRÁLY ATTILA
NAGELSCHMIDT, FEJEDELEM, SOROMPÓŐR– KÁRPÁTI PÁL
GÜNTER, PITYI, ÜGYVÉD, EGY – PALLAG MÁRTON
WREDE GRÓF, HANS, KETTŐ – HORKAY BARNABÁS
DRAMATURG – GÁBOR SÁRA E.H.
KONZULTÁNS – KÁRPÁTI PÉTER
LÁTVÁNY – FEKETE ANNA, OLÁH TÍMEA
ZENE – KÁKONYI ÁRPÁD
FÉNY – PAYER FERENC
MUNKATÁRSAK – BERECZKI CSILLA, KOVÁCS D. DÁNIEL
RENDEZŐ-KOREOGRÁFUS – HEGYMEGI MÁTÉ
További előadások:
Zsámbéki Színházi Bázis: július 2. 20.00, július 3. 20.00
július 21. 20.30 THEALTER Fesztivál, Régi Zsinagóga - ALTERRA (Szeged)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.