Csütörtökön elhunyt Kállai István, a Budapesti Operettszínház örökös tagja, József Attila-díjas dramaturg, író, humorista.
2015. július 2-án, 86 éves korában elhunyt Kállai István, a Budapesti Operettszínház örökös tagja, József Attila-díjas dramaturg, író, humorista. Már a Közgazdaságtudományi Egyetem Iparszakának elvégzése alatt írt jeleneteket és rádiójátékokat. Első színházi munkája az Irány Caracas című komédia volt, s ezt jó néhány vígjáték, zenés darab követte: Kötéltánc, Ugorj ki az ablakon!, Férjek a küszöbön, Majd a papa, Egymillió fontos bankjegy.
Magyar és nemzetközi színpadra alkalmazott és írt rengeteg zenés művet, operettet, így például íróként a Menyasszonytánc, átdolgozóként A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Mária főhadnagy, A Bajadér, a Madame Pompadour és az Egy éj Velencében dramaturgiai munkái is az ő nevéhez köthetőek.
Munkáit Budapesten, vidéken és külföldön egyaránt játszották. Emellett több darabot fordított, illetve átdolgozott. Többek között: A három testőr, az Őrült nők ketrece és Espresso Bongo címűeket.
A színházon kívül a film világában is dolgozott, több forgatókönyvet írt, ezekből a legismertebbek: A veréb is madár, Elcserélt szerelem, Kojak Budapesten, Nápolyt látni, Fuss, hogy utolérjenek. 1970-től sorozatokat írt a Magyar Televíziónak, 1974-től itt dolgozott a Szórakoztató Főosztályon, melynek alapító-vezetője, később főmunkatársa volt. 1981-től a Vidám Színpad, 1998-tól a Fővárosi Operettszínház dramaturgja.
Kállai Istvánt gyászolja családja, a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Fotó: MTI/Zih Zsolt
Kerényi Miklós Gábor búcsúztatója:
Drága Pista!
Tizenöt év közös munka után úgy mentél el, hogy számtalan tervünk,ötletünk megvalósítatlan marad, miközben reményeink szerint a jövő évadban még lesz egy általad jegyzett bemutatónk… A Budapesti Operettszínház elmúlt évi eredményeinek,a hungarikum címtől kezdve a külföldi sikerekig a legjelentősebb, általában kicsit háttérben maradt alkotója Te voltál…Valaki, akire mindig számíthattam,aki mindig segített, s aki óriási szakmai biztonsággal adott tanácsot.
Az én igazgatói tevékenységem egyik legalaposabb,és pontosabb segítője Te voltál… Dramaturgként,íróként, fordítóként, de leginkább a zenés színház fölényes szakértőjeként, szereposztástól darabválasztásig… Egyszerre idézted a múltat, értetted a jelent,és láttad a jövőt… Nyitott voltál,mindenre kész – sohasem erőszakos,de azért mindig pontos ,határozott véleményt megfogalmazó…
Hogyan fogjuk csinálni nélküled? A hihetetlen gyors, bármilyen változást azonnal megértő, végtelen szellemes lényed nélkül?
86 év terhe nyomta vállad – de gondolkodásodon ez sohasem érződött. Közös munkáink legnagyobb élményeim közé tartoznak, köztük is a Bajadér, a Mosoly országa, vagy a Bőregér - Denevér - melyekből, nem túlzok ugye talán 100 - 100 változat is született, mire kialakítottuk a „valódit”…
Ezer ötlet, óriási műveltség – és a mélyén mindig ott a szeretet –no meg a humor… Ezt lehetett Tőled tanulni: egyben szemlélni a világot, miközben részeket oldunk meg…
Nagyon, nagyon szerettem Veled dolgozni.
Nagyon, nagyon szerettem Veled lenni.
Nagyon, nagyon üres lesz nélküled sok-sok délután és este.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr4511901077
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.