Augusztus végén távozik a Zsolnay Negyed éléről, mégsem szakad el teljesen Pécstől, hiszen a helyi polgármester kulturális stratégiai főtanácsadójaként folytatja a jövőben, így várhatóan több ideje jut majd a Művészetek Völgyére is, amely idén ünnepli 25. születésnapját. Márta Istvánt tartalmi partnerünk, a Fidelio kérdezte.
- Idén Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend vesz részt a fesztiválon, Öcs, Monostorapáti és Pula kimarad. Nem lett volna jó összehozni a falvakat a 25. évfordulóra?
- Nem az a lényeg, hogy hány településen zajlik a fesztivál, hanem hogy milyen tartalmat nyújt. Az elmúlt években rendkívül hullámzó volt a résztvevő települések száma, és ez mindig a finanszírozáson múlt. Sok mindenen keresztülmentünk a 25 évben, volt, hogy elmaradt a Völgy, volt, hogy Kapolcsi Bűvészeti Napok vagy Völgycsendtörő Fesztivál volt helyette, és az is megesett, hogy 7 plusz 1 település vett részt benne. Az idén úgy alakult, hogy három. Változtak a közönségszokások, megnőtt a konkurencia; sok olyan értékes fesztivál van, amelyik hasonló körülmények között zajlik. Ez a fajta falusi, a természethez közelebb álló környezet még most is keresett, sokan kapolcsi mintára hozták létre a fesztiválokat.
Fotó: fidelio.hu
- Ilyen például az Ördögkatlan, amihez sok egykori völgylátogató átpártolt. Mennyire komoly a rivalizálás a két fesztivál között?
- Nincs rivalizálás. Az Ördögkatlan a Művészetek Völgyéből, jobban mondva Pulából nőtt ki, ahol Bérczes Laciék csinálták a Bárka Kikötőt. 2010-ben egész egyszerűen nem tudtuk finanszírozni őket, akkor Laci azt mondta, hogy az Európa Kulturális Fővárosa Pécs miatt lehetőségük van megszervezni egy kis fesztivált; mi a véleményem arról, hogy három faluban, Kisharsányban, Nagyharsányban és Palkonyán csinálnák tovább? Azt mondtam neki, hogy nagyon örülnék neki, mert nem szakadna meg a „bárkás" folyamat, bár vérzik a szívem, hogy nem a Balaton-felvidéken lesz, hanem Baranyában. Csak egyszeri alkalomra számítottak, de az Ördögkatlan azóta is él. Ez egy nagyszerű dolog. Lehetőség szerint egyeztetjük az időpontokat, már nem esik egybe a két fesztivál. Aki akar, idejön, aki akar, oda is. Én például szintén megyek fellépőként: a palkonyai templomban lesz egy koncertem, illetve tartunk egy nagyobb beszélgetést a Művészetek Völgyéről. Tehát szó nincs konkurenciáról, sőt, én bizonyos tekintetben irigylem is az Ördögkatlant, mert sok mindent meg tudott tartani abból a gondolkodásból, amit útközben mi már elvesztettünk.
- Mi az, amit irigyel tőlük?
- Velük ellentétben nálunk úgy alakult, hogy kevesebb színházi programot tudunk nyújtani. Nagyobb a költségvetésünk, többet kell termelni, és hosszabb, többhelyszínes is a fesztiválunk. A tíznapos együttlét a mi udvarainkban alaposan megterheli a közreműködőket. Másfajta életformát kell felvenni és a folyamatosan jelen lévő, minőségi színházak finanszírozása, infrastrukturális kiszolgálása a legnehezebb. Sajnos a néhány évvel ezelőtti Krétakör cirkuszsátor, vagy a dörögdi műholdállomás intenzív jelenléte ma már szinte elképzelhetetlen. A zene világában mindig könnyebb ezt a fizikailag és lelkileg megterhelő tempót felvenni. A Völgyben a fesztivál jobban szervesült a faluval, ez alapvető célkitűzésünk volt az elején. Nekem ingatlanom is van Kapolcson, 1984 óta itt vagyok, a faluhoz erős a lelki és fizikai kötődésem is.
(...)
A folytatást a Fidelión olvashatja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.