Dolhai Attila: „Még várnak rám bonviván-szerepek"

Dolhai Attila, az Operettszínház művésze egy éve úgy döntött, hogy műfajt vált és az operett kedvéért búcsút int a musicalek világának. A 7óra7nek többek közt arról is mesélt, miért döntött a váltás mellett. Lapszemle.

Dolhai Attila tavaly augusztusban énekelt utoljára musicalben. Ebben az évadban már az operettre koncentrált, többek közt az Én és a Kisöcsémre, amelyet tavasszal mutattak be, Réthly Attila redezésében.

„Réthly Attilával nem először dolgoztam együtt, és a tavalyi Amerikai komédia már megalapozta a mostani próbafolyamat jó hangulatát. Igazság szerint úgy éreztem, hogy most nyitottabbak voltunk egymás felé, mint először: akkor még ő is tapogatózott, hogy kik vagyunk mi, és mennyire, hogyan fogunk tudni együtt dolgozni, de ez mostanra gördülékeny, jó munkává fejlődte ki magát (…)Nyitott volt a próbaidőszak elején, igyekezett meghallgatni minket, és ügyelt arra, hogy mindannyian a magunkénak érezzük az előadást. Az a próbaidőszak egyik legfontosabb feladata az volt, hogy egymás fantáziáját is megismerjük – és ez maximálisan teljesült" - fogalmazott a színész.

Dolhai Attila kifejtette azt is, mit gondol arról, hogy sokan az operettet, a zenés színházat „könnyű műfajnak” titulálják: „Maga a műfaj könnyűnek tűnhet, de a közönséget nem olyan egyszerű megnevettetni és jókedvre deríteni. Minden műfajnak, minden darabnak megvannak a maga nehézségei. Erre a bemutatóra átdolgozásra került az Én és a kisöcsém zenei anyaga, e révén a koreográfia is sokkal tempósabb lett – nekünk ezt olyan könnyedséggel kell színpadra tennünk, hogy a közönség ne észlelje, hogy közben mennyire keményen dolgozunk. Emellett, számomra az volt a másik nagy kihívás ebben az előadásban, hogy a szerep, amit játszok, az ne egy avítt, poros, békebeli figura legyen, hanem egy friss, lendületes karaktert formáljak meg”

A műfajváltás kapcsán Dolhai elmondta, hogy döntésében több tényező is közrejátszott: „Ez egy hosszú folyamat volt, amely évek óta érlelődött bennem, ráadásul az életem is ebbe az irányba alakult: egyre kevesebb musical- és egyre több operettbemutatóm lett. Ez a két műfaj annyira más hangképzési technikát igényel, hogy hosszú távon nem férnek meg egymás mellett. Nagy kihívás volt, hogy egyik nap még musicalt, másik nap pedig már operettet játszom – egy idő után tönkre ment volna a hangom. Úgy éreztem, hogy ha így folytatnám, nem tudnám abban a minőségben csinálni, ahogy szeretném (... ) Egyszerűen eljárt az idő az általam korábban játszott musicalfőszerepek felett. Jönnek a fiatalok, akik most ugyanakkora elánnal képesek helyt állni, mint mi tíz éve. Vannak dolgok, amelyekért érdemes küzdeni, a természet ellen azonban egyáltalán nincs értelme harcolni. Ráadásul, mivel nagyon szeretem az operett-műfajt, ezért amúgy is azt láttam hosszú távú lehetőségnek a magam számára: a bonviván-szerepek ajtaja még nyitva előttem sok évig. Mindemellett az, hogy operetteket éneklek, lehetőséget nyújt számomra arra, hogy tanulmányokat folytassak és képes legyek operát is énekelni” – mondta a Budapesti Operettszínház művésze.

A teljes interjút itt olvashatják.