A Thália Színház művészét a Hajdú Online kérdezte.
Schell Judit az interjúban elmondta, tánctudását gyakorlatilag minden este tudja kamatoztatni, mivel a mozgásban mindig benne van a tánc: a színpadi tartásban vagy ahogyan például leül az ember egy székre. „De hogy konkrétan mikor táncoltam utoljára? Kikapcsolódás szintjén nem is annyira régen. A Tháliában tulajdonképpen csak két-három éve állt össze ez a társulat, így még javában zajlik az ismerkedés. Emiatt premierek után szoktunk bulikat is tartani, ahová meghívunk zenekarokat, s nagyon jókat táncolunk. Persze nem mondom, hogy pont azt kamatoztatom ilyenkor, amit tanultam, de azért a múlt benne van ezekben.
(...) Van egy darab, amelyben táncolnom is kell, mégpedig a Chicago című musical a Centrál Színházban. Emellett tervben van egy olyan önálló est, amelyben szerepet kaphat a tánc is, sőt, erre alapoznám az egészet. De ez még formálódó lehetőség, nem könnyű összehozni” – mondta a színésznő.
Fotó: Molnár Péter, haon.hu
A kérdésre, látott-e mostanság olyan magyar filmet, amelyikben szívesen szerepelt volna, Schell Judit elárulta, a Liza, a rókatündér nagyon tetszett neki. „Az egy olyan film, amelyben örömmel vállaltam volna szerepet, de így is családon belül maradt a dolog, mert a férjem (Schmied Zoltán) játszott benne. Amit pedig szeretnék megnézni, az a Saul fia, erre a műre nagyon büszke vagyok, még ha nem is ismerem személyesen a rendezőt” – tette hozzá.
A színházi szerepekről szólva úgy fogalmazott, nincsenek szerepálmai, nem is voltak soha. „A sors úgy hozta, hogy mindig úgy elláttak szerepekkel, hogy ezek közül gyakorlatilag bármelyik lehetett volna a vágyott munka. Esetleg ez az önálló est még amelyikre vágyom: nem biztos, hogy össze fog jönni, de már az is jó, hogy az ember gondolkodik rajta és vannak ötletei. Csak időnként akkora falatnak tűnik, hogy megijedek tőle” – mondta Schell Judit
„Pár éve már mint a strucc, bedugom a fejem a homokba és úgy élek: nem csak a színházbeli híreket nem hallgatom, hanem egyáltalán a világ híreit sem tudom befogadni. Érzelmi szinten próbálok olyan harmóniát magam köré varázsolni, amelyben nem húzom fel magam a mindennapok hülyeségeivel. A szakmabeli hírekről is annyit tudok, amennyit a férjem (aki állandóan híreket olvas) átszűrve elmond. A POSZT-on amúgy rég nem jártam, mert mostanság nem akadt olyan előadás, amelyben szerepelek és meghívták volna.
A politika meg sajnos évek óta jelen van a színházak életében – bár próbálom becsukni a füleimet, de ez nyilván minket is érint, engem is sok támadás ért, mikor a Tháliába szerződtem, de igyekeztem azokkal sem foglalkozni. Engem csak addig érdekel a színház, amíg a színházról szól. Amikor onnan kilép, már nem szeretek ott lenni, emiatt jöttem el például a Nemzetiből is, mikor már fontosabbak voltak a csatározások vagy a magasztalások. Ezek a 'szoboravatások' és '-döntések' engem nem foglalkoztatnak, nem ez érdekel a színházban. De az igazat megvallva mindig épp akkor (négyévente) szültem, amikor az igazgatóváltások megtörténtek, így nagyrészt kimaradtam az eseményekből” – mesélte Schell Judit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.