A Belvárosi Színházban nemrég bemutatott Hair c. musicalről és a Kultkikötő nyári előadásairól kérdezte Szabó Kimmel Tamást a Népszabadság.
A Népszabadság cikkéből:
A Hair c. Orlai produkció kapcsán a színész elmondta. elég kényes az anyag, mert alapvetően mindenki a filmet várja, holott ez az eredeti Broadway-musical alapján íródott, ami teljesen más történet. "Különbség például a filmmel szemben, hogy ennek a darabnak végül is nem Berger a főszereplője, hanem Claude Bukowski. Sokan szerintem egy picit csalódnak is, amiért nem a filmet kapják. Ezt leszámítva, aki ottmarad és végignézi, annak általában nagyon tetszik, ez a tapasztalat. Természetesen vannak, akik egy kicsit pfujolnak, mivel sokat káromkodunk, de a darab nyelvezete azt a célt szolgálja, hogy a 60-as, 70-es évek Amerikáját megteremtse, ahol bizony sokszor nagyon csúnyán beszéltek ezek a hippik. Ahogy ezen túllendülnek és megszokják az emberek, akkor már jó ízzel fogyasztják, úgyhogy meg vagyunk elégedve, mert nagyon jók a visszajelzések" - számolt be Szabó Kimmel Tamás.
Fotó: Szécsi István, divany.hu
A Kultkikötő programján szerepel egy másik, a Belvárosi Színházban bemutatott előadás is. A Znamenák István által rendezett A folyón túl Itália c. vígjátékban négy nagyszülő és az unoka generációs különbségeit vizsgálja a darab egy amerikai olasz családban. "Például az elszakadás, elengedés témakörét és valóban vígjáték formában, de azért a végén nem kacagás van, hanem kijön a nagyon komoly drámai súlya ennek az egész kérdéskörnek. Nagyon szeretem, mert teljesen más a két a darab. Igazából nekem is megvolt ez az élményem, amikor felvettek a budapesti Színművészeti Egyetemre 18 évesen, akkor ugyanez lejátszódott nálunk is. Hogyan enged el a családom, vagy én hogyan tudok leválni róluk, tehát van miről beszélnem, van honnan táplálkoznom" - mesélte a színész.
A kérdésre, milyen érzés Lázár Kati, Lukács Andor, vagy Benedek Miklós unokájaként létezni a színpadon, Szabó Kimmel így felelt:
"Frenetikus, én nagyon élvezem. Az első perctől kezdve partnerként kezeltek, egyenrangú színészként és emberként, ami azt hiszem, hogy ebben a szakmában máshogy nem is nagyon tud működni, illetve tud működni, csak abból sose lesz semmi jó. Meghallgatták az ötleteimet, sőt el is várták, hogy mondjam és persze ők is sok tanáccsal segítettek nekem, teljesen jól tudtunk együtt dolgozni. Színészként, nekem nagyon nagy tanulás velük együtt játszani. Minden előadás más egy kicsit és én nagyon élvezem nézni, ahogy ők játszanak és beleszőnek új dolgokat a játékba. Ha nem színészként, hanem emberként nézem, akkor pedig be kell valljam, titkon odavagyok, hogy ilyen színész formátumok mellett játszhatok a színpadon. Ha nem én lennék én, akkor szívesen cserélnék magammal."
Forrás: Népszabadság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.