Zárda Piknik - Zsámbékon Goda Gábor rendezése

Július 19-én 19 órakor a Zsámbéki Színházi Bázis Zárdakertjében debütál a Kérész Művek Zárda Piknik című előadása.

Az Artus produkció és a Kompánia Színházi Társulat darabja Goda Gábor rendezésében kerül színre.

Ajánló a darab elé:

Arról, hogy "egy nap a világ". És ezalatt meg kell ismernünk mindent, ami minket körülvesz, például itt Zsámbékon, egy volt zárda jelenlegi kertjében. Meg kell tudnunk milyenek voltak, és milyenek most itt a nők, milyennek látják ők magukat, milyennek látják őket a férfiak, a szeretteik, az ellenségeik, a férjeik, a gyerekeik, az anyósaik, a városvezetés és a többi. Közben jól szórakozunk és piknikezünk.

Az Artus előadása a Norvég Civil Alap által támogatott Lüzisztráté-projekt keretében. Közreműködik a Keszkenő Népdalkör és nők, asszonyok a Zsámbéki-medencéből.

Mi a Kérész Művek?:

Kortárs helyszínspecifikus varieté? Színház-tánc-képzőművészeti akciósorozat? Performansz-kocsma, vagy mi? 

Az Kérész Művek akciósorozat 2010 februárjában indult útjára. Célja, hogy gondolatokban gazdag, formailag merész és játékos eseményekkel, kötetlen hangulatot teremtve élessze fel a „performance art” valódi szellemét.

A társulat művészei egyetlen intenzív próbanap alatt hoznak létre egy egyszeri, új előadást: minden előadás premier. A Kérész Művek sorozat estjei kötetlen, izgalmas lehetőségek a találkozásra. Miközben a nézők és művészek egy asztalnál beszélgethetnek, folyamatosan vizuális, zenei és színházi akciók gazdagítják az estét. A nézők oldott helyzetben, mégis koncentrált figyelemmel tudnak kapcsolódni az abszurd és költői helyzetek sorozatához. A spontaneitás és a pontos kidolgozottság egyszerre érvényesül.

Goda Gábor (rendező)

Interjúrészlet Goda Gáborral:

A Kérész Művek egy sorozat?

Talán inkább egy formanyelv. Olyan előadásokból áll, amelyek egy nap alatt készülnek el, és egyszer adjuk őket elő. Minden alkalommal új darab születik.

Milyen színházi módszer van mögötte?

Igazából azt tudom elmondani, hogy mi a tapasztalat. Az volt eddig, hogy reggel találkoztunk, mindenki hozott egy kész ötletet, minél tömörebbet, tisztábbat, vizuálisan megfogalmazottat. Korábban nem is voltak témák, tömör, tiszta jelenetek készültek, zenék, képek, amiket haikuknak neveztünk, amikből összeállt az egész. A szereplők felkérik egymást a különböző jelenetekben való együttműködésre. Tehát reggel átbeszéljük, tisztogatjuk az ötleteket, nem mindent csinálunk meg, csak azt, amiről úgy látjuk, hogy aznap képesek vagyunk. Az egész nap arról szól aztán, hogy ezt kidolgozzuk és közben néha videók születnek, koreográfiák, jelenetek, szövegek, Hihetetlenül intenzív az egész. Egész nap figyelem a munkát, hátha bele kell nyúlni, valahogy próbálom összegyűrni egységessé. Délután ötre elkészülök a koncepcióval, meg mindenki a maga dolgával, és aztán megszerkesztjük közösen az estet, hogy egységes egész legyen belőle, ami aztán csak a nézők jelenlétében születik meg.

A nézőket is bevonjátok?

Alapvetően nincsen interakció velük. Elképzelhető persze, hogy az este egy pontján behívják a nézőket a szereplők az előadásba, de ezt is csak az este szüli meg.

Milyen helyszínt találtál itt alkalmasnak az előadásra?

Fontos a helyszín. Eddig mindig az Artusban csináltuk a Kérészt, ahol egy vendéglátói, kocsmai helyzet teremtettünk, amit beleépítettünk a színházba. Ez most is így lesz: nem egy kocsmába megyünk színházat csinálni, hanem egy színházat rendezünk át kocsmává és megpróbálunk nem színházi helyezette teremteni, hanem sokkal inkább valami együttlétet. Itt Zsámbékon is az a fontos, hogy olyan helyzetet teremtsünk, hogy ne idézzen meg semmilyen színházi formát, még a sétáló színházi formát se. (...)

Folytatást itt talál.