Balsai Móni: „Egy figyelő, csendes őrült vagyok”

Gyerekkora óta készült színésznek, és csak 34 évesen futott be. Balsai Mónit a Marie Claire kérdezte.

“Sosem voltam versenyző alkat, én csapatjátékos vagyok. Az úszást is egy barátnőmmel együtt kezdtük, és sosem értettem, miért kellene nekünk egymás ellen harcolnunk. Aztán az úszásról áttértem búvárúszásra, ami azt jelentette, hogy szintén a medencében, de az alján úsztuk a hosszakat uszonnyal a lábunkon. Végtelenül unalmas volt. Ezért kitaláltam, hogy én inkább keresztbe úszom! Szóval mindenki látta rajtam, hogy nem leszek győztes semmilyen versenyen. Én is tudtam, de nem is akartam. Jól éreztem magam, és sokat tanultam belőle” – mesélte Balsai Móni a kezdetekről.

Amikor aztán bekerült a színjátszó körbe, egyszer csak megérezte, hogy megérkezett. “Egyszer csak egy olyan helyen voltam, ahol mindenki keresztbe akart úszni” - fogalmazott.

A kérdésre, hogy lehet, hogy sosem vették fel a Színművészetire, pedig ötször nekifutott, úgy felelt: “Nem szeretek már ezzel foglalkozni, mert túlvagyok rajta. Akkor nem értettem, persze. Léner Péter, a József Attila Színház akkori igazgatója azt mondta, az volt velem a baj, hogy nem volt bennem semmilyen difi. „Balsikám, maga se nem elég szép, se nem elég ronda. Se nem beteges, se nem egészséges" – ezzel magyarázta. Támadt is bennem rögtön egy kis dac, hogy akkor innentől különleges leszek! Kipróbáltam a hajfestést, vettem bőrdzsekit, bakancsot, de ezek mind leperegtek rólam. És lassan rájöttem, hogy amit az életben eljátszom a ruhákkal, annak semmi köze nincs ahhoz, amit a színpadon kell nyújtani. Persze tény, hogy amíg én a sarokban ülök csendben, és várom, hogy sor kerüljön rám, addig a többiek ezerrel tepernek azért, hogy felhívják magukra a figyelmet. De ott majd úgyis eldől, ki mit produkál” – nyilatkozta a színésznő, aki csoportos szereplőként kezdte a József Attila Színházban.

Balsai Móni arról is beszélt, a színpadon kívül nem szerete szerepelni. “Én egy figyelő, csendes őrült vagyok. Nem szeretek a magánéletben szerepelni, és nem szeretem azt sem, ha megismernek. Csak zavarba jövök tőle. Azt szeretem, ha egy irodalmi műben megfejtem egy szereplő történetét, minden kis zegét-zugát annak, hogy mit tesz és miért. Iszonyúan élvezem, hogy ezt meg lehet mutatni az embereknek, és az beszippantja őket. Szerintem kétféle színész van: az egyik, aki ezt a hivatást szereti hordozni a nap minden percében, és a másik, aki nem” – vélekedett.

A kérdésre, mit kívánhat még egy színésznő, aki eljátszotta az összes nagy Shakespeare-szerepet Júliától Desdemonán át Lady Macbethig és a legjobb Molnár Ferenc-szerepekig, úgy válaszolt: “Csehovot. Remélem, ha kimondom, nem azt jelenti, hogy nem teljesül. Ezek a szerepek azért találhattak meg engem, mert beleillettem a klasszikus naivaalkatba. És volt egy olyan mesterem, mint Korcsmáros György, aki főiskolai diploma nélkül odavett a Győri Nemzeti Színházba, és rögtön bedobott a mélyvízbe. A másik mesterem Ács János volt, aki pedig kihozott a naiva szerepkörből. Sajnos ma már nem foglalkoznak azzal, hogy egy színész hol tart a pályáján, mi tenne jót neki, hogyan kéne átsegíteni egy másik szerepkörbe. Nekem szerencsém volt azzal is, hogy vidékre kerültem, ahol minden műfajban kipróbálhattam magam, így kiderülhetett, melyik áll jól és melyik nem. Például rá kellett jönnöm, hogy nem tudok énekelni. A szertorna és a balett miatt mozgásban bármit kérhetnek tőlem, de hangot nem tudok hozzá adni” – árulta el Balsai Móni.

Az interjú az augusztusi Marie Claire magazinban jelent meg. Online itt olvashatják.

Szerző: Gyárfás Dorka