Für Anikó és Hrutka Róbert „zenei házassága” már több éve tart, muzsikájukhoz a szövegeket Bereményi Géza veti papírra. A páros most először fesztiválozik Debrecenben, július 25-én, szombaton a Campus Fesztiválon a Víztorony Pódiumnál láthatják, hallhatják közös műsorukat Nőstény álom címmel.
Nőstény álom a 2006-ban megjelent albumod címe. A megjelenése fontos mérföldkő lehetett az életedben, hiszen már 9 év eltelt és nem tudsz, nem is akarsz szabadulni tőle.
Nekem a zene egy nagy ajándék az életemben. Az első albumot 2010-ben követte egy második CD is, a Kitalált világ, a kettőből szeretnénk egy válogatást átnyújtani a debreceni közönségnek sok szeretettel. Mivel én alanyi jogon nem zenei előadó vagyok, hanem színésznő, az életemben egyfajta „bónuszlehetőség”, hogy énekelhetek is. A pályám során nagyszerű musical-szerepeket is kaptam, az én kitűnő énekmesteremnek, Bagó Gizellának köszönhetően, akivel, mint jó edzővel, hosszú évek óta tartjuk a kapcsolatot. A pozitív visszajelzés és a siker várakozáson felüli volt.
Eltelik négy-öt év, mire egy-egy új albumunk megjelenik, de nem is az a cél, hogy sorozatban gyártsuk az egyszer eladható slágereket. Azt hiszem, Bereményi Géza szövegeivel és Robi zenéjével - illetve remélem, én is hozzá tudok tenni valamit -, olyan anyag születik, amit évekig szívesen játszunk és szívesen hallgatnak. Remélhetőleg valami olyat ragadtunk meg, ami időtálló és ami alapvetően fontos és emberi, ezért bízom abban, hogy tíz év múlva is érvényes marad. Ezt majd a közönség eldönti...
Rengeteg elfoglaltságod van, nem a zenélés a fő profilod, ezért nyilván másként tudtok dolgozni az alkotótársaiddal, mint az, aki csak erre szánja az életét. Hogy tudtok együttműködni Hrutka Róberttel és Bereményi Gézával? Ha jön az ihlet, megkeresitek egymást?
Valahogy így, igen. Szerencsére mindhárman nagyon elfoglaltak vagyunk, ezért az az igazság, hogy a dalszerzésre mindig akkor jut idő, ha vannak szabad vegyértékeink és megvan a lendület is. Ilyenkor azt mondjuk, hogy jó, szülessen egy album és nekiülünk. Így történt az előző két lemez esetében is, és már fontolgatjuk a harmadik elkészítését. Remélem, előbb-utóbb erre is sor kerül. De tényleg úgy megy, hogy amikor akad néhány szabad óra vagy amikor ellopjuk az időt innen-onnan, összedugjuk a fejüket és megírjuk a dalokat. Én pedig, amikor összeáll az anyag, bevonulok a stúdióba, és egy vagy két alkalommal feléneklem ezeket a számomra nagyon kedves szerzeményeket.
Azt nyilatkoztad, hogy még az énekesi pályád elején Bereményi Géza azt mondta neked, úgy énekelsz, mint egy színész. Akkor megállapítottad, hogy nem kell „túljátszani az éneklést", hiszen a dalok magukért beszélnek. De azért ez mégis egyfajta szerep... Milyen az énekesnő Für Anikó?
Természetesen az énekesnőé is egy szerep, de itt nincs szükség se jelmezre, se semmi másra az égadta világon, mert a zene egy speciális közeg. Ahogy Géza is mondta, nem kell hozzátenni, mert akkor óhatatlanul kioltom a zenéből eredendően fakadó hangulatot és nem tudom közvetíteni azt, amit magában hordoz. Én próbálok tökéletes médiuma lenni a daloknak, a szövegeknek és a zenének is. Remélhetőleg ez a közönséget is megragadja. Különleges hangulatok áradnak ezekből a dalokból, „gézásan-robisan” váratlanok, fanyarok. A Nőstény álom cím ne riassza el a kedves férfi hallgatóságot sem, egyáltalán nem egy női nyavalygós, szenvelgős, romantikus, nyálas dologról van szó. Nem győzöm Géza és Robi személyét hangsúlyozni, két olyan férfiról beszélünk, akik igencsak markánsan és karcosan fogalmaznak mind a zenében, mind a szövegben. Az éneklés nem egy feminista tetszelgés a részemről, amit egyébként nagyon nehezen is viselek. (Nevet.)
Az imént már említetted, hogy lassacskán időszerűvé válik egy album. Vannak már új dalok, amiket a közönség előtt is teszteltek?
Igen, a mostani fellépések során előrukkolunk néhány új dallal, és feltétlenül szeretnénk majd a Campuson is egy-kettőt bemutatni közülük. Meglátjuk, hogyan fogadja a debreceni közönség a produkciót, reményeim szerint tetszeni fog nekik...
Az interjút Harangi Ditta és Burai Árpád készítette.