A darab szerzője, Dunai Ferenc a színházi világnapon született, munkatársa volt a Ludas Matyi című lapnak, több darabját is betiltották, végül disszidált.
"Éppen 50 esztendeje, 1962-ben mutatta be a Vígszínház a fiatal Dunai Ferenc – a Ludas Matyihumoristája – első darabját, A nadrágot Horvai István rendezésében, Ruttkai Éva, Feleki Kamill, Tábori Nóra és Tordy Géza főszereplésével. Fél évvel az általános amnesztia bejelentése előtt, a megtorlás, megfélemlítettség, a szellemi szürkeség légkörében kisebbfajta szenzációként hatott a komédia.
Rekordszámba megy, rövid idő alatt annyi színházban tűzték műsorra.
(...) A Feydeau szellemét, dramaturgiáját idéző, frenetikus hatású, feszes szerkezetű, pergő tempójú mű – remekül eltalált figuráival, ellenállhatatlanul mulatságos helyzeteivel, szarkasztikus dialógusaival – mulatságos látlelet a korabeli magyar valóságról: a káderek alkalmatlanságáról, a hazugságról, kiszolgáltatottságról, s az ellene való, mégoly torz lázadásról. A történet egyik hőse, a kisvárosi gyár igazgatója nem tud elindulni szeretője-beosztottja lakásáról a fontos ünnepségre, amelyen beszédet kellene mondania, mert nadrágját az asszony folttisztítás céljából kimossa, s az szárítás közben lángra lobban. Közben beállít egy fiatal kolléga (megkéri az asszony kezét), jön a megcsalt feleség, és a vállalat szakszervezeti vezetője is. Végül a feleség visszatér egy életmentő nadrággal, a megzsarolt szakszervezetis pedig behódol az igazgatónak. Minden marad a régiben.
A darab bemutatása nem ment simán. Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese behívatta magához Dunait, József Attila verseket szavalt neki és győzködte: az igazgató a történet végén bukjon le, mert ez felelne meg a szocialista realizmus szellemének és a szocializmus értékrendjének. Dunai azonban nem állt kötélnek. A politikus később Lenkei Lajos igazgatót és Várkonyi Zoltán főrendezőt presszionálta, hogy változtassák meg a befejezést: a szakszervezetis forduljon szembe az igazgatóval. Dunai azonban megmakacsolta magát. Végül olyan kompromisszum született, hogy az előadás kezdete előtt a vasfüggöny elé leeresztettek egy molinót, amin a Népszabadság egy, a korrupt vállalati vezetők leleplezését követelő cikke volt felnagyítva, bekeretezve. A kritikusok közül többeknek fenntartás nélkül tetszett a darab.
(...)A darabot – amelynek bemutatásáért keményen harcolt Várkonyi és Czímer József dramaturg – az 50. előadása előtt levették a műsorról (bár jól ment), és nem engedték vidéken előadni. Az sem meglepő, hogy a produkcióról főleg csak negatív kritikák jelentek meg. A Népszabadságban a rendszer egyik kultúrpolitikai megmondó emberének számító Pándi Pál vezércikk hosszúságú kritikában semmisítette meg a szerinte elfogadhatatlan szemléletű darabot.
(...) Dunai hamarosan megtapasztalhatta a hírhedt kultúrpolitikai vezérelv, a három T (támogat, tűr, tilt) áldásos gyakorlatát. Öntudatos emberrablók című, Várkonyinak írt filmforgatókönyvét nem engedték megfilmesíteni. A burleszkszerű gyári történet hőse – akit a rendező Dunaival akart eljátszatni – Don Quijote-i idealizmussal harcol az őt körülvevő korrupció és hülyeség ellen. A szerző harmadik darabja, A kétfejű ember két vállalati vezetőről, két politikai ellenfélről, egy begyepesedett fejű kommunistáról s egy „fejlődő” káderről szól – szerepüket Páger és Latinovits játszotta volna –, akik, bár gyűlölik egymást, belekényszerülnek a közös harcba. A darab vígszínházi bemutatását a kultúrpolitika közvetlenül a premier előtt tiltotta be. Feladva az ígéretesen alakuló karriert, elutasítva a rendszer játékszabályait, megunva a vegzatúrát, Dunai 1966 nyarán disszidált: nem tért haza az USA-ból. (...)"
Forrás: Színház.hu, ÉS
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.