Július 24-én búcsúztatják Kállai Istvánt, a Budapesti Operettszínház örökös tagját. A József Attila-díjas dramaturg, író, humorista emlékére pályatársa és egykori munkatársa, Böhm György rendező írt.
„Apukám! Na, most ment el a kedvem az egész temetéstől!”
Így, csak a na szócskával jó a mondat ritmusa, különben kutyagumit sem ér -mondta. Ezt, meg még rengeteg ehhez hasonlót tudott, tanított és használt.
Pista, most már sajnos végérvényesen Kállai István, számára egyetlen komoly dolog volt az életben, a humor. Apukám, humor nélkül lehet élni, de minek, nézz körül, milyenek, hogy élnek. Van értelme? Nincs! Utalt a körülötte, körülöttünk élő hihetetlen mennyiségű humortalanra. Velük nem tudott semmit sem kezdeni, inkább arrébb állt, miközben mindenki mással szembe szállt egy-egy poén megmentéséért!
Kedvenc típusa az volt, aki azt képzelte magáról, hogy fantasztikus a humora, és őnála jobban senki sem érti és tudja a viccet. Azon tudott igazán bosszankodni, ha ezek elrontották a vicceit, a mondatait, a jeleneteit. És azt is nagyon szerette, ha átdolgozták az átdolgozását, ha belepiszkítottak a szövegébe.
Pista mindent tudott a színházról, meg az életről, meg az emberekről, valójában mindenről tudott mindent. Óriási nagy volt a lelke, és a szíve is ugyanakkora volt. Minden marhaságban benne volt. Nagyon ritkán tudott ellenállni egy–egy kérésnek, talán csak egyszer nem állt kötélnek, de annak nagyon alapos és mély oka volt. Én kértem tőle ezt az egy valamit, mire közölte, hogy marhaság, és ezzel le is zárta az ügyet, nem volt apelláta.
Nem sikerült elintézni tavaly, a nyolcvanötödik születésnapjára semmilyen díjat, kitüntetést, pedig a hegyek is meglettek mozgatva. Ő mindig segített mindenkinek és mindenkin. Valakin közösen próbáltunk segíteni és megírtuk neki a Miss Arizonát, de az akciónk nem sikerült. A darab igen, a fiókban van és szerintem remekmű, szerinte csak elég jó lett. De kisegített kollégákat poénnal, abganggal, színdarabbal, jelenettel és humorral. Rengeteg sok humora volt, nem sajnálta senkitől, csak most lett szűkmarkú, hogy bezárta a boltot és elment. Ez volt az egyetlen műve, amin egyikünk sem tud nevetni!
Böhm György
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.