A színésznő a Hajdú Online-nak mesélt színházról és anyaságról. Lapszemle.
"Elég hamar felismertem, hogy erre a pályára szükségem van. Amikor gyermekkoromban anyukám megkérdezte, mi akarok lenni, soroltam: pénztárosnő, óvónő, tanárnő. Végül azzal zártam a listát, hogy inkább színésznő, mert akkor mind lehetek. Aztán elvégeztem az Ady Endre Gimnáziumot, és annyira biztos voltam abban, be kell kerülnöm a színművészeti főiskolára, hogy nem is volt más pályaalternatívám. Az egyre gyűlő aggodalmaskodóknak aztán azt feleltem, hogy egy évet kihúzok virágboltban - addig sem érzem a budapesti rossz levegőt -, aztán újra megpróbálom a felvételit. Elsőre bejutottam, az iskola után rögtön fővárosi színházban debütáltam. Valóban egyenesnek hat a pályám, emellett én tudom, hogy tele volt gyötrelemmel, keserűséggel, küzdéssel, de a végeredményt tekintve egy cél felé tartó volt az idáig vezető út. Ez a cél nem feltétlenül a siker, nekem önismeret és önterápia a színpad" - mesélte Gubás Gabi.
Fotó: haon.hu
Arra a kérdésre, hogy a szerepei átlépik-e az otthona küszöbét, a színésznő elárulta, kezdetben óhatatlanul előfordult, de tanulható, gyakorolható ez. "Tudatosság és önismeret kérdése, hogy az álmot és a valóságot hogyan tudom különválasztani. Olyan rendszert építettem magamnak, hogy amint lekerül rólam a szerepruha és a smink, benne hagyom a színpadi élethelyzetet, érzéseket. Csak egy örömérzet marad meg, arról, hogy jól megéltem a szerepet és kiadtam azt, amit aznap ki kellett" - tette hozzá.
"Társadalmi szempontból a művészetnek lámpásként, kapaszkodóként kellene működnie. Akkor teljesíti ezen feladatát, ha az embert szíven üti egy olyan kép, zene vagy alakítás, amivel megért valamit az életből. Számomra a tanítás a fontos a művészetben, amivel felfedezünk és megértünk. Legyen tükör, amiben szembenézhetünk magunkkal. Nekem minden szerepem öntesztelés és tükör. Ha ez utóbbit a közönség elé tudom tartani azáltal, hogy én már belenéztem és tisztábban látok, akkor ismerőssé, fogódzóvá válhat másoknak" - felelte Gubás Gabi arra a kérdésre, mi a színház feladata manapság.
A művésznő a Farkasházi Rékával közösen vezetett "vagány anyák blogjáról" is szót ejtett. Úgy fogalmazott, felemelő érzés, ha meg tudják oldani valaki gondját, vagy olyan embereket kapcsolhatnak össze, akik segíthetnek egymásnak. "Amikor erre képtelenek vagyunk, az borzasztó. Előbbiből azonban több van, úgyhogy érdemes csinálnunk. Ráadásul mi is sokat kapunk. Nem arról szól, hogy megmondjuk a tutit. Megosztjuk a tapasztalatunkat, de ugyanezt elvárjuk másoktól is, hogy összegyűjthessük a legjobb ötleteket, a már bevált recepteket neveléssel, programokkal, egészséggel, receptekkel, játékokkal kapcsolatban. A mesepályázatot például nagyon szerettük. A beküldött történetek közül a legkedvesebbeket felmondtuk adventi naptár szerint. Volt, hogy segítettünk a lefogyásban, és a természetgyógyász párom is sok hasznos tanáccsal látja el az olvasókat" - számolt be Gubás Gabi.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.