"Ez már egy önsegítő folyamat eleje" - Villáminterjú Kárpáti Pállal

"NEM - De hogy nem?" címmel tart bemutatót július 27-én a Zsámbéki Színházi Bázis. A nemi erőszak témáját vizsgáló, rendhagyó előadás (az áldozatot az egyetlen férfi szereplő alakítja) rendezőjével, Kárpáti Pállal olvashatnak rövid interjút.

A színlapon a megerőszakoltak.blog.hu oldalról idéztek. Miért ez a téma?

Kezdem korábbról, jó? Kocsis Palinak van egy osztálya Kaposváron, és megkért, hogy három hét alatt csináljak valamit a csapat hat tagjával, mert épp szabadok. Boldogan vállaltam el, mert már rég nem rendeztem. Azon gondolkodtam, hogy dokumentumszínházat kellene csinálni, s akkor eszembe jutott, hogy mivel öt lány van és egy fiú, mi lenne, hogyha a gólyatábori erőszakok témáját dolgoznánk fel, vagy egyet azok közül a hírek közül úgy, hogy a lányt játssza a fiú, a többi szerepet pedig, mindazokat, akikkel a gólyatábori erőszak után találkozik a lány, mint például maga az erőszakoló, a rendőr vagy az orvos, a lányok játszanák.

Miért tartottad ezt fontosnak, hogy a lányt fiú, a fúkat lányok játsszák?

Már korábban akartam csinálni egy olyan előadást, és ezen agyaltunk is Zsigó Anna kolléganővel, amiben férfiak játszanak el nőket és fordítva. Azt gondoltam, hogy tök érdekes lehet férfi fejjel eljátszani, hogy miket okozunk a nőknek, és ebbe belegondolni a másik oldalról.

Mit takar a színlapon a „Munkacím költöző madarakkal zárt Facebook csoport” ?

Adtunk egy munkacímet a zárt Facebook csoportunknak, amin megosztottuk egymással a különböző erőszakról szóló cikkeket. Ez köt minket össze, ez a mi közös tudásunk. Mivel nem vagyunk társulat, meg kellett találni ezt a közös kapcsot a névválasztásnál. Egy hónapon keresztül löktem ki a nyomasztóbbnál nyomasztóbb cikkeket a Facebookra, úgyhogy mire találkoztunk, már mindenki egy kicsit deprimáltan érkezett. Akkor azt mondtam, még a munka elején, hogy mostantól ezt megpróbáljuk eltávolítani magunktól, minden jelenetnél azon dolgozunk, hogy a forma ne emelje vagy fokozza ezt a deprimáltságot, hanem hogy valahogy formába öntsük, és aztán már cask ezzel a formával kelljen foglalkozzunk.

Azért az előadást felnőtteknek, és/vagy erős idegzetű nézőknek ajánljátok...

Igen, mert ezek a szövegek tartalmilag nagyon megrázóak, csak mi megpróbáljuk őket mosolyogva elmondani. Egyébként írtunk is bele: van egy jelenet, amit mi írtunk.

Hogyan kezdődtek a próbák? Volt kész szövegkönyv?

Nagyjából tudtuk, hogy minket melyik szövegek, helyzetek érdekelnek. Egyik lány nagyon jó dalokat írt hozzá. Az egyik az egy reggae, egy dancehall reggae, egy jamaicai lány dala, azt is a megerőszakoltak.blog.hu- n találtuk, két másik szám meg a jogász-indulónak a szövegéből van, amit a jogi hallgatók gólyatáborában egész héten keresztül skandálnak.

Milyen a zene?

Ez a zsámbéki újdonság, hogy most kapcsolódtak be a zenészek. Igazából ilyen hangi kísérletezés folyik: az előadásnak több rétege van, mennek a jelenetek, de az egészre rákerül egy furcsa hangszőnyeg. Egyik bőgős, másik dobos, mindketten jazz zenészek, zenélni is fognak, meg kísérik a dalokat.

Hol lesz az előadás?

A Bázison, a Pulcinella hangárban. Eddig négyszer voltunk itt, s abból háromszor ugyanott - ehhoz a helyhez kötődünk leginkább Annával, a zenészekkel, és Veronkával, a látványtervezővel.

Mi az első emléked Zsámbékról?

Az hogy felhívom Irénkét. Helyet kerestünk, és felhívtam, hogy nekünk csak egy hely kell, ahol dolgozhatunk. Megengedte, hogy itt legyünk két hétig, ráadásul úgy, hogy nem volt bemutatókényszer.

És volt végül bemutató?

Volt bemutató. 2009-ben az Ottmaradtak c. előadás. Akkor ott éltünk, ott aludtunk a színpadon, maga a színpad volt a lakóhelyünk. Nagyon naivak voltunk, és szuperül kihasználtuk a naivitásunkat, akkor még nem kerestük a profizmust, hogy hogyan szokták mások csinálni a színházat, és ahhoz képest nekünk hogyan kéne. Akkor még az volt a cél, sőt kicsit ki is volt mondva, hogy úgy csináljunk színházat hogy ne tudjuk, milyen a színház, és ez nagyon vicces volt. Akkor másodéves voltam, az előadásban pedig első- és másodéves hallgatók voltak.

Kaposvár után a Szputnyikhoz szerződtél, ami idén megszűnt. Mik a terveid?

Most még dolgozom Viktorral Heidelbergben, a Kohlhass c. előadást játszuk tovább... aztán szabadúszás.

Ha bármit választhatnál, mit szeretnél itt Zsámbékon megrendezni?

Bár cikinek tartom, ha valaki ismételi, amit már egyszer csinált, szívesen megrendezném még egyszer A király mulat-ot, amit három éve játszottunk… De azért ismételném, mert nem sikerült annyira jól, mint amennyi munka volt benne, vagy mint amennyire jó lehetett volna még több munkával. Megélt hat előadást és annyi volt.

Milyen lesz az előadás?

Legszívesebben olyan embereknek mutatnám meg, vagy olyan férfiaknak, akik nem érzik annyira a tetteik súlyát, akik azt sem tudják mi az, hogy nemi erőszak. A “láthatatlan erőszak” tág fogalom. Zsigó Anna sokat tudna erről beszélni, őt ez érdekli jobban, nem is a konkrét testi erőszak. Ezt szerintem rengeteg férfi alkalmazza. Esetleg áldozatokon is tud segíteni ez az előadás. Nem vagyok pszichológus, nem tudom mi a hatása ennek, de azáltal, hogy blogokról van szó benne, kiderül, hogy névtelenül a világhálón mennyi ember kezdett el beszélni ezekről a dolgokról, és ez már egy önsegítő folyamat eleje.

Az interjút készítette: Lőrincz Zsuzsa

Forrás: zsambekiszinhazibazis.hu