"Nyuszika és barátai" - Tompa Andrea írt a POSzT-ról

Tompa Andrea írt a Magyar Narancsban a Pécsi Országos Színházi Találkozó 15 évéről. A kritikus szerint az idei találkozó az egész magyar színházi szakma kudarca, a POSZT soha nem is akart szakmailag erős fesztivál lenni, és mindig is hiányzott mögüle a szélesebb színházi konszenzus

A Magyar Narancs cikkéből:

"Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó eljutott a mélypontra, bár lehet, hogy jut majd még mélyebbre is. Több előadás nem vett részt a versenyben, Vidnyánszky előadása négy díjat kapott, a fesztivál egyik tulajdonosa, a Teátrumi Társaság színházai összesen hetet a tízből. (...) Jövőre a Nemzeti Színházzal munkaviszonyban álló operaénekes, Kiss B. Atilla lesz az egyik válogató – a művész Vidnyánszky Johanna a máglyán című előadásában szerepel, összeférhetetlensége evidens. A másik válogató Sólyom András filmrendező. Ők ketten képviselik a színházi szakmát. Beteljesedett tehát a totális térfoglalás, a Magyar Teátrumi Társaság és színházainak abszolút győzelme. A 2015-ös POSZT az egész magyar színházi szakma kudarca – de a POSZT-tal a kezdetektől fogva gond van.” - kezdi publikációját a kritikus.

Fotó: artnews.hu

Tompa Andrea szerint a POSZT soha nem is akart szakmailag erős fesztivál lenni, átláthatóságra sosem törekedett, az összeférhetetlenség elveit korábban sem fogalmazta meg – pedig lett volna rá alkalom, hiszen korábban is akadt bőven összeférhetetlen válogató. "Meglepő módon sosem volt leírt koncepciója és világos célja, ami súlyos gond egy másfél évtizede közpénzből működő rendezvénynél. Vezetésére pályázatot nem írtak ki, önálló produkciós irodája sem jött létre (ma kht. formában működik). Jordán Tamás, a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja, aki a kezdetektől tíz évig igazgatta a POSZT-ot, és a Pécsre helyezett (korábban városról városra járó) találkozót alapította, mindig örömfesztivált akart és sosem szakmait – Pécsre örülni járjon színházi ember és néző, ne szakmázni, vitázni, a maga dolgait megbeszélni. Elvégre nyár van" - írja Tompa Andrea.

A Színházi Kritikusok Céhének elnöke úgy látja, a POSZT mögül mindig is hiányzott a szélesebb színházi konszenzus. Nem volt nyilvános vita tárgya, hogy legyenek-e kvóták a kis- és nagyszínpadi, a független, a határon túli, a zenés vagy a gyerekszínházi előadások arányára nézve. Nem volt konszenzus arról, legyen-e zsűri, és csak ritkán merült fel az is, hogy nemzetközi vendégek, megfigyelők, netán vendégelőadások jöjjenek-e.

"A szakmaiság leértékelődését jól mutatja, hogy szinte bárki kerülhetett válogatói szerepbe: író, filmrendező, színész, operaénekes, dramaturg, fotós, pszichológus, egyszóval az Alanyi válogató. Néha még, mit tesz isten, kritikus is. Hol egy ember, hol kettő vagy három. Sokat mondta a kritikusszakma, hogy Berlintől Bukarestig minden nemzeti fesztivált a kritikusok válogatnak, ez az érv ritkán és kevesek számára volt meggyőző. A végén már a színházak maguk dönthették el, hogy ki beszélget az előadásaikról – nyuszika és barátai" - fogalmaz Tompa Andrea.

"Vajon kiszáll-e most az MSZT a POSZT-ból, hogy az egészet a Teátrumi Társaságra hagyja? Vagy úgy gondolja, hogy ez még tartható? Menjen minden tovább, mert különben rosszabb lenne – végül is néhány jó előadás biztosan bekerül a következő válogatásba is, megtartják a rendezvényt, és a többi… És a Független Előadó-művészeti Szövetség, ma az egyetlen valódi színházi civil szervezet, vajon miért nem részesedett a POSZT-ból? Fog-e?" - teszi fel a kérdést Tompa Andrea.

A teljes írás itt érhető el.